2011. március 29., 09:512011. március 29., 09:51
A jelentés ugyanis kitér arra, hogy a romániai rendszerváltásból és az azt követő vállalati privatizációból azok húztak hasznot, akik a szekuritátés karrierjük során szerzett információkat és kapcsolatokat használták vagyonszerzésre, illetve azok, akik egykori szekus tisztek szolgálataira támaszkodtak. Az oligarchák sorában pedig Verestóy Attilát is említik. A megállapítást akár szenzációs bizonyítéknak is lehetne tekinteni. Hátterébe pedig oda lehet képzelni a CIA mindent tudó titkos ügynökeit, a legkorszerűbb hírszerzési eszközökkel gyűjtött információkat. Megtörténhet azonban, hogy árnyékra vetődik, aki a WikiLeaks-aktákra hivatkozva keresi a fogást a szenátoron. Különösen hogy a szövegekből az is kiderül, a nagykövetség egy végzős egyetemi hallgató dolgozatát továbbította Washingtonba, aki nyári gyakorlatát végezte a bukaresti külképviseleten; a diák pedig különösebb kritika nélkül vette át a román sajtóban megjelent információkat. Nem lehet tehát azt állítani, hogy immár bizonyított Verestóy rovott múltja. Ahhoz azonban nem kellenek nagykövetségi dolgozatírók, hogy meglássuk, a székelyudvarhelyi szenátor gazdagodása a politikai szerepvállalásával egy időben kezdődött.
A számára legnagyobb hasznot hozó üzletek pedig rendre olyan területeken köttettek, amelyeken a politikai befolyásnak fontos szerepe lehetett. Ez a tény pedig ugyanannyi okot szolgál a fenntartásokra. A szekus kapcsolatokkal ugyanis nem az a baj, hogy ártanak a politikus imázsának. Ennél sokkal fontosabb, hogy aki ilyen kötelékekkel rendelkezik, az nem képviselheti szabadon a választói akaratát. Akinek rejtegetnivalója van ugyanis, az gyeplőt visel, amit mások rángatnak. Annak mindig azok után kell igazodnia, akik leleplezhetik. Ez pedig ugyanúgy igaz a szekus ügynökökre, mint a gyanús körülmények között meggazdagodott oligarchákra. Verestóy politikai pályája arra is magyarázatot adhat, hogy miért tud még 21 évvel a rendszerváltás után is rácsodálkozni a román társadalom a székelyföldi autonómiaigényre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!