VEZÉRCIKK – Túlélheti-e a rendes parlamenti választásokig hátralévő időt a Ponta-kormány? Szorítkozhatnánk persze a miniszterelnök személyére is, de az ő esetleges lemondása egy csapásra szétverné a PSD-s blokkot is.
2015. június 09., 19:272015. június 09., 19:27
Amelynek egysége egyelőre szilárdnak tűnik, ezt látszott alátámasztani az alsóházi szavazás is, amely pajzsot tartott a több szempontból is meggyanúsított kormányfő elé.
A DNA-vádak nyilvánosságra hozása előtt legfeljebb elméleti esélyként merült fel a kormányváltás gondolata, holott Johannis elnökké választását követően sokan bíztak benne, hogy a lendület egy-kettőre elsodorja az elbizonytalanodott szociáldemokratákat. Kiderült azonban, hogy az ellenzék egyáltalán nem áll készen a váltásra, az IMF-fel, az uniós fórumokkal kapcsolatos balhékat vigye el nyugodtan a PSD, a liberálisok pedig majd csak jövőre húzzák fel a hófehér kesztyűket.
Amivel nem számoltak a szociáldemokraták: hogy a Johannis-győzelmet követően sem csökken az elnökválasztási kampány elejétől „rettenetesbe” kapcsoló bűnüldöző úthenger sebessége. Sőt, hiszen a közvélemény számára a korrupcióellenes szózatok minden korábbinál hitelesebben szólnak egy olyan ember szájából, akinek puszta származását a becsületesség és megvesztegethetetlenség szinonimájának tartják.
S talán azzal sem számoltak, hogy a korrupcióellenes harc az egyik legpiacképesebb eszköz egy ország belpolitikai erőviszonyai átrajzolásához – ha az egy nagyhatalom tényleges érdekében áll. Az önmagában is roppant törékeny s ezáltal művi módon is könnyedén destabilizálható térségünkben pedig Romániának egyre nagyobb szerepet szán az Egyesült Államok, mint az ukrajnai konfliktuszónához földrajzilag is legközelebb lévő, az ütközőország szerepére alkalmasnak tűnő államnak.
Persze minél lojálisabb, minél kezelhetőbb a belpolitikai partner, annál jobb. A geopolitikai súly növekedésétől pedig Románia több-kevesebb megalapozottsággal reméli a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos terveihez, de az erősödő belföldi „autonómiaveszély” jegeléséhez szükséges támogatást is. Ezért aztán Ponta napjai így is, úgy is megszámláltattak. A jövőbe pedig csak kevesek látnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!