JEGYZET – Szerencsésnek tartom magam, mert aránylag kevésszer fáj a fejem, olyankor viszont elég erősen. De csak bedobom a régi, jól bevált hazai gyártású fejgombot, és már el is múlt.
2014. augusztus 19., 19:222014. augusztus 19., 19:22
Férjem hasonló mennyiségű fejfájás-csillapítót használ, úgyhogy évente körülbelül egy dobozzal veszünk. Most elfogyott, kértem hát a gyógyszertárban a gyerekkorom óta változatlan nevű, jól ismert tablettát. A fiatal kis gyógyszerésznő megkérdezte, van-e vényem. Nincs, miért lenne, kérdeztem vissza.
Merthogy nélküle… Nélküle mi történik? Vagy azt hiszi, hogy a nagy meleg miatt meg-megfájduló fejem miatt hanyatt-homlok rohanok a háziorvoshoz? Vállalva az elég hosszú odautat, a várakozást, majd hazakászálódom, hogy elmehessek – más irányba – a gyógyszertárba?! Nem, ilyesmit ne tételezzen fel rólam. Esetleg azt gondolja, hogy narkomán vagyok, és nem heroin után futkosok, hanem egyszerűen beveszem a fájdalomcsillapítót?!
A narkomán szó használhatott, talán ebből derült ki a számára, hogy ha ilyen szavakat használok, mégsem lehetek utcasarki drogdíler, nem tudom, de levette a polcról a pasztillás dobozt, és elém tette. Még annyit kockáztatott meg, hogy az orvos hat hónapig érvényes receptet írna fel nekem, de erre már nekem is csak röpke válaszom volt, hogy előfordulhat: hét hónapig nem fáj a fejem. Ezzel vége lett a terméketlen „eszmecserének”, fizettem és elmentem.
Az utcán aztán tovább ágazott bennem a gondolat, hogy mennyire igazuk van azoknak, akik szerint súlyosan beteg ez a mi egészségügyünk. És valóban: a valós vagy potenciális beteg számít a legkevésbé. Nem segíteni akar a rendszer, hanem mint a túlélő valóságshow-kban egyre nehezebb és nehezebb feladatok elé állítani a delikvenst, lássuk, meddig bírja.
Nem azokat a vényeket ellenőrzik, amelyeken kilószámra szerepelnek a lehetőleg majdnem egészében térítéses patikaszerek, nem büntetik meg azokat, akik kikövetelik az ilyen gyógyhatású tablettákat, csak azért, mert a szomszédnak vagy a sógorasszonynak is írt valami hasonlót az orvos. De szép lassan lecsillapítottam magam, mert jól tudom, úgysincs értelme a fölösleges mérgelődésnek.
Különösen nem a csúcsértékeket ostromló melegben. Inkább azt képzeljem el, milyen jó kereseti lehetőség volna, ha fejgombokat árulgatnék titokban, úgy kínálgatva, hogy nem kell recept! Mennyivel kevesebbünknek fájna a mindennapi élettől a feje!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!