2011. november 08., 09:262011. november 08., 09:26
Nem is feszítem tovább az érdeklődés húrját, elárulom, miről van szó: a köztisztasági vállalat emberei seprik össze a legkevésbé sem magánterületnek számító járda és az egy-két éve felszámolt, illetve parkolóhellyé átalakított zöldövezetet ilyen tájban elborító levélmennyiséget. A nagy fairtó akcióba besorolt környékünkön éppen előttünk hagytak talpon két juharfát. Szép, életerős növények, de szárazlevél-termelésük minden őszünket megkeserítette.
Még be sem fejeztük a seprést, már megint tele volt minden – tavaly például volt olyan nap, hogy háromszor is össze kellett takarítani. Testmozgásnak nem rossz foglalatosság, de azért el tudok értelmesebb időtöltést is képzelni magamnak az utcaseprésnél. Különösen azóta, amióta egy ezért fizetett seprűlovag, munkaeszközére támaszkodva próbálta volna levezényelni az én munkámat, mutogatva ide-oda, ahol még felfedezett megbújva egy-egy sárga levelet. Dühöngtem is akkor jócskán, de a válasza lakonikus volt: aki itt lakik, az seperjen. Próbáltam úgy védekezni, hogy hivatalosan kértem a lombkorona némi ritkítását, de előbb telefonon, majd hivatalos levélben kaptam a beadványomra választ: az életerőtől kicsattanó faágak nem igényelnek semminemű kozmetikázást. S már előre rettegtem az avarszőnyegtől, amikor a lombhullás kezdetekor megjelentek a hivatásos sepregetők, hatalmas zsákokba gyűjtötték a leveleket, és el is vitték. Bevallom, hogy az első nap valami különleges alkalmat gyanítottam, másnap csodát emlegettem, mostanra viszont – igen, ilyen gyarló az ember! – már mondhatni, meg is szoktam.
Örvendezésemet némileg megrontotta a férjem józan logikája, aki emlékeztetett arra, hogy nem akármilyen, hanem fizetéses parkolóhelyet létesítettek néhai zöldövezetünkön. Elég gyakran látni is a beálló kocsik rendszámát lefényképező illetékeseket, úgyhogy én csak ne lelkendezzem olyan fennen, mert végeredményben az köteles tisztán tartani a területet akié, illetve aki azért pénzt szed be. Hát ami igaz, az igaz, valóban így van, de az én belső kisördögöm is okoskodik, mondván, hogy ez eddig is így lett volna. Tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az, hogy valakinek végre olyasmi jutott az eszébe, ami a város adófizetőit nem bosszantani hivatott, hanem épp ellenkezőleg. Igen, ki merem mondani: mintha egyenesen örömet akartak volna szerezni a lakóknak. Pedig – hivatalosan – még be sem indult a választási kampány.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok