JEGYZET – A fejkendős, bő szoknyás néni teljes hosszában elterülve fekszik a vasúti kocsi folyosóján. Nem rosszullét miatt, és nem is azért, mert egy hirtelen fékezés következtében elvesztette az egyensúlyát. Egyszerűen édesdeden alszik.
2015. június 06., 13:462015. június 06., 13:46
Feje alá vánkosként begyömöszölte batyuba kötött csomagját, és természetesen a cipőjét is levette. Az utasok egy része méltatlankodva, a többiek beletörődve próbálják átlépni vagy kikerülni, ami nem könnyű mutatvány, mivel meglehetősen testes asszonyságról van szó, a folyosó pedig igencsak keskeny.
De hát miért is pont emiatt bosszankodnának, amikor amúgy sem lehet kényelmesen végighaladni, lévén hogy a szerelvény zsúfolásig tele van. Az ünnepi időszak után ugyanis egyetemisták százai indulnak vissza vizsgázni, és mivel a vasúttársaság erre mindahányszor a kívülálló rácsodálkozásával tekint, természetesen nem csatolnak legalább egy további kocsit a szerelvényhez. Ennek nyomán a folyosó is zsúfolásig megtelt azokkal, akik a pénzükért nem kaptak helyjegyet, cserébe viszont a folyosó ablakánál állva élvezhetik a gyönyörű, hegyvidéki táj látványát az óránként mintegy tizenöt kilométeres sebességgel száguldó vonatból.
Mármint élvezhetnék, ha nem éjszakai járatról lenne szó, és ki lehetne látni. De aki mégis a táj szépségeiben gyönyörködne, kap rá egy esélyt. Az étkezőkocsiban ugyanis – ahol a helyjegy nélkül utazók miatt az átlagosnál is nagyobb a tömeg – ismeretlen okból nincs áram. Így aztán az utasok megcsodálhatják, hogyan csillan meg a telihold derengő fénye az éjszaka csendjében sejtelmesen suhogó fenyveseken.
A sötétség amúgy keveseket zavar, a személyzet elemlámpával, illetve zseblámpaüzemmódra állított okostelefonnal világítja meg az utat maga előtt. És még mindig ez a vonat legkényelmesebb helyszíne, a szerelvény ugyanis részben nem egyterű, hanem fülkés kialakítású kocsikból áll, amelyekben ugyan egy két-három órás utazást még el lehet viselni, de egy közel kilencórás, éjszakai út már középkori tortúrával ér fel.
Hálókocsiba természetesen nem lehet jegyet váltani – csak a nemzetközi utasoknak. Vagyis például Brassótól Nagyváradig nem, de a Váradtól 15 kilométerről lévő Biharkeresztesig már igen. Mindez nem a retró jegyében elkövetett nosztalgiázás. Átlagos utazás 2015 júniusában az EU-tag Romániában. A legmagasabb árkategóriába sorolt nemzetközi járaton.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!