VEZÉRCIKK – Romániában sok évtizedes, személyes és közösségi élményekben gazdag múltra tekint vissza a sportközvetítések megtekintéséért vívott kalandos harc.
2015. december 08., 19:232015. december 08., 19:23
Bár az 1989-es fordulat után „minden láthatóvá vált”, bő negyed évszázad elteltével ismét azt eredményezte Erdélyben a súlyos eurómilliókra menő piaci verseny, hogy – dikatúrabeli emlékeket felidézve – nem lehet magyar nyelvű kommentár mellett végigizgulni egy jelentős sporteseményt.
Az itteni magyar szurkolók először a tavalyi téli olimpia alkalmával szembesültek azzal, hogy megfoszthatják őket az anyanyelvű közvetítésektől. Akkor még a romániai szolgáltatókon múlt, hogy a szigorú nemzetközi előírásoknak megfelelően kódolják-e az M1-en, M2-n vagy a Duna Tv-n sugárzott mérkőzéseket, futamokat, párharcokat. A közfelháborodást kiváltó helyzet azonban idén nyáron szinte kilátástalanná vált, amikor a magyar közmédia beindította az M4 Sport nevű csatornáját, amely nem került be a nagy kábeltévé-társaságok kínálatába, sőt hivatalosan még az internetes elérését is letiltották az államhatárokon kívül.
A tévés, rádiós, internetes közvetítési jogok ugyanis egy ország területére szólnak, és a tulajdonos érdekeit sérti, ha „felségterületén” más is ugyanazt sugározza. A szabályozás annak az áldatlan gazdaságpolitikának az eredménye, mely szerint mindent pénzben kell mérni – a kulturális kapocs, a közszolgálatiság, az információhoz való jog mit sem számít. Sőt az eladásra felhatalmazott sportszervezetek még azzal az olimpiai eszmével is nyíltan szembemennek, miszerint a sport, a sportszerűség előbbre való, mint a nyereségvágy.
Ezt a tűrhetetlen állapotot szeretné megszüntetni a magyar kormány, amely a minap közölte: pénzt is hajlandó költeni arra, hogy valamilyen módon nálunk is elérhető legyen az anyanyelvű közvetítés. A problémát ugyanakkor a gyökerénél kell orvosolni – ezért örvendetes, hogy immár a közszolgálati adókat tömörítő Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége is kiállt a szabadon fogható közvetítések ügye mellett. Ezzel együtt az összkép rendkívül szomorú: az információ világában azért kelljen lobbizni, ráfizetni, könyörögni, hogy a kínálat minden olyan polgárhoz eljusson, akinek szól, aki „vevő rá”.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!