2011. november 09., 09:382011. november 09., 09:38
Az egészségügyi miniszter tanácsosát ugyanis épp az EMNT lőtte be a köztudatba, mint lehetséges közös jelöltet; ezt követően jött az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának a jelölésére vonatkozó döntése. Szó ami szó, Tőkés László minden bizonnyal jobban szolgálta volna a vásárhelyi korszakváltás ügyét, ha belső csatornákon üzen saját pártja és az RMDSZ politikusainak. Már csak azért is, mert a vásárhelyi összefogás szellemének a megmutatása maga is szavazatokat hozhat. Még ha csak látszat is pillanatnyilag e szellem, eredmény csakis a tényleges együttműködés által születhet.
Tartalmilag azonban minden bizonnyal érdemes elgondolkozni Tőkés megállapításain. Ehhez pedig alkalmas hátteret nyújt mindaz, ami 1990 óta történt a marosvásárhelyi polgármester-jelöléssel. Az ugyanis tény, hogy a marosvásárhelyi magyarság a korábbi választásokon nem találta meg azt a jelöltjét, aki megfelelő ismertséggel, rokonszenvindexszel rendelkezik, és aki a választási versenyre is, a tisztség betöltésére is alkalmas. A 90-es évek magyar polgármesterei még etnikai alapon nyertek egy enyhe magyar többségű és megosztott románságú városban. Nem sikerült olyan gazdaszellemet felmutatniuk, amely a város román lakosságában is elismerést váltott volna ki.
Ha úgy tetszik, nem sikerült megtalálni a magyar Dorin Floreát vagy a vásárhelyi Ilyés Gyulát. Most viszont már azért is jóval nehezebb a közös jelölt megtalálása, mert a magyarok egy része is Floreát támogatja. Így olyan valakit kellene legyőzni, akinek százszázalékos az ismertsége a városban, és akiből – a jelek szerint – 12 év polgármesterség sem ábrándította ki a vásárhelyieket. Ha ez négy évvel ezelőtt a szintén ismert és jó menedzsernek tartott Borbély Lászlónak nem sikerült, aligha sikerülhet most Vass Leventének, akiről akkor hallott először a vásárhelyiek egy része, amikor polgármesternek jelölték. Meglehet, Floreát csakis olyan jelölt győzheti le, aki mögött egy magyar koalíció áll, és aki román oldalról is hozhat szavazatokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok