Kellemes idő volt az év utolsó napján, úgyhogy kiültünk a kis bárocska előtti két asztal egyikéhez kávézni.
2013. május 07., 21:362013. május 07., 21:36
Bent talán három asztal lehetett, de ott pezsgett az élet: helyi törzsvendégek múlatták az időt. Nézelődtünk, bár sok látnivaló nem akadt a kis Gozo szigetén, ami Málta állam tartozéka, de közel sem olyan népes, mint maga Málta szigete. A lakosok viszont láthatóan elégedett emberek: jól fizet a turizmus, pontosabban az, hogy a tengerparti sziklák közt van egy barlangféleség, ahol – állítólag – a tíz évig tartó trójai háború után jó nagy kitérővel hazafelé tartó Odüsszeusz elpihengetett Kalüpszó nimfa (vagy Kirké, a boszorkány?) karjai között. A parton pedig mindent áruló bódék és lakókocsik, amik boldoggá tehetik a turistát csakúgy, mint a helybélit.
A december végi napsütésben kávézgatva arról beszéltünk, hogy lám csak, édesvizük, termőföldjük nincs, de van jó mediterrán csalafintaságuk, és megélnek az ősi mítoszból. A kávés közben jött-ment körülöttünk, végül megkérdezte, netán görögök vagyunk-e, mert nem érti, mit beszélünk. Mondtuk, hogy nem vagyunk görögök, és magyarul beszélünk. Vagyis Magyarországról jöttünk? Nem, Romániából. Felderült a gozói arca, és örömmel nyugtázta, hogy másnaptól már Románia is az Unió tagja lesz. Leesett az állam: ez az igazi közéleti érdeklődés!
És máris szőttük tovább a gondolatot, vajon nem volna-e helyesebb végre kimondani, hogy az olyan sokat emlegetett közös európai értékrend nem is francia–német „találmány\", hanem sokkal-sokkal régebbi, és a földrészek közt hajózgató görögökhöz köthető. Hisz a hajózás veszélyes foglalkozás, könnyen el lehet tűnni, azért olyan fontos, hogy folyamatosan törődjenek egymás dolgaival az összetartozók.
Innen pedig már igazán csak egy lépés volt a híres-neves thermopülai sírfelirat felidézése, amit az utolsó haldokló vésett fel tökéletes disztichonban, hogy az otthoniak tudják, mi történt: „Vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!\" Közel hat és fél év telt el azóta a 2006-os utolsó decemberi nap óta, kaptunk hideget is, meleget is Európából, mindenkinek szíve joga fázni vagy melegedni – én eurofil maradok. S ha időnként meg akarna inogni a hitem, felidézem a gozói kávés őszinte örömét, hogy másnaptól vele együvé tartozók tisztelték meg kis boltját. S ha ez sem segít, skandálni kezdem a hexametert: Vándor, vidd hírül a spártaiaknak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!