2013. március 04., 07:422013. március 04., 07:42
Az üzletben, ahová besoroltak, egy nagy füzetbe beírták mindenkinek a neve mellé, hogy május 1., augusztus 23., illetve újesztendő előtt mit vásárolt, így aztán nem lehetett finnyáskodni és válogatni – az év során végig kellett enni az egész választékot: egy kiló disznót, egy kiló marhát és egy kiló csirkét.
De még ezek előtt az „idilli” állapotok előtt volt egy köztes megoldás is: szabadárusításban már többórás sorban állás után sem vehettünk semmit, még nem állt be az évi háromszori fejadag, ám váratlanul megnyílt Váradon két lómészárszék, ahol nemcsak lókolbászfélét, de tőkehúst is lehetett kapni. Ez utóbbiból nem vásároltam ugyan, mondván, hogy nincs megfelelő receptem az elkészítéséhez, de a kolbászból jócskán fogyasztottunk. A fejkvóta beálltával aztán megszűntek a lómészárszékek, béke poraikra. Most az európaivá dagadt húsbotrány kapcsán jutott ismét eszembe, és azonnal jött az ötlet is: váltsunk békára! Hiszen a legügyesebb szemfényvesztő sem tudna a pacik hatalmas cubákjából kis brekiket varázsolni, de még a szopós borjú is túl nagy falat volna az akcióhoz. Úgyhogy… Nem, nem, vissza ez az egész ötlet! Mert a ló vagy borjú nagy falat ugyan, de a verébcomb?! Na ugye, márpedig verebet találni úton-útfélen, külön tenyésztelepre sincs szükség, csak el kell kapni, megnyúzni és felcímkézni mint ínyencfalatot. Ahol kóbor kutyák és macskák elsőfű báránnyá való előléptetéséről is szólt már a fáma, ott miért ne lehetne verébből béka?! Ha pedig veréb, illetve a régi idők húsemlékei, akkor nem hallgathatom el azt a döbbent csodálkozásomat sem, amikor egy zacskó fagyasztott húson Bukarestben azt a feliratot láttam meg, hogy „verebecske”. Máris elképzeltem, ahogy összegyúrják és mélyhűtik a sok-sok kis utcai madárka húsát, és képzelegtem is mindaddig, amíg kolléganőim fel nem világosítottak, hogy a dél-román nyelvjárásban a felsálnak is mondott marhafar- vagy combtőt becézik így. Elhittem olyannyira, hogy azóta is kerülöm a jámbor kérődzők ama testrészeit. És gyorsan elteltem az emlékekkel is: a hajdanában kedvelt békacombra sem fáj már egyáltalán a fogam.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok