2010. augusztus 13., 11:172010. augusztus 13., 11:17
Az elmúlt időszakban azért mégiscsak nyugtalanság uralkodott el rajtam. A kormány meg az államfő úgy beszél a több tízezres elbocsátásokról, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. No persze, számukra természetes, hisz egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a Nemzetközi Valutaalap által biztosított hitel következő részletének folyósítása. Ehhez pedig a sokak számára káromkodásnak is beillő deficitcélt biza tartani kell. A mérleg pedig csak úgy billen pozitív irányba, ha nőnek a bevételek vagy csökkennek a kiadások, s mivel ez utóbbihoz nem kell több száz oldalas stratégiákat kidolgozni, evidens, hogy választásuk erre esik.
A döntés megszületett, a közalkalmazottaknak a napokban folyósították az első csonka fizetéseket. Ennek a konkrét hatásairól tehát még nem beszélhetünk, de ha komolyabban belegondolunk, semmi jóra nem számíthatunk. A legnagyobb mértékben ugye a felső vezetők bére csökkent, hiszen a többnek a 25 százaléka is több, de mégsem őket kell sajnálni. Azok az országos átlagnál többet keresők járnak most a legrosszabbul, akik az elmúlt néhány évben keményen megdolgoztak pénzükért. Ne feledjük ugyanis, hogy másfél évvel ezelőtt még volt túlórapótlék, szabadságpótlék, prémium s még ki tudja hány olyan juttatás, ami megillette őket. Állásuk pedig akkor még bebetonozottnak tűnt, joggal vettek fel tehát hiteleket. Több tízezren is lehetnek. Egy éve sokukat elbocsátották, ez már meg is látszik az eladósodottsági statisztikákon. Mások maradtak az alapbérrel, amiből még legtöbbjüknek csurrant-csöppent a törlesztésre. De ez mostantól egyáltalán nem biztosított.
Nem akarok vészmadárkodni, de lehetnek még itt tragédiák. Az első jelek már látszanak is. Mert mi lenne az, ha nem a válság mélyülésének a fokmérője, hogy a plázák helyett immár a turkálók hirdetnek a sajtóban, a nagy bevásárlóközpontokban pedig a csillogó boltok mellett megjelentek a cipőjavító műhelyek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok