2012. január 17., 09:512012. január 17., 09:51
Mással nehéz lenne magyarázni azt a tényt, hogy a hétvégi súlyos zavargások ellenére is megpróbál minél több embert utcára csábítani egy kormányellenes tüntetésre. Persze a békés tiltakozás joga mindenkit megillet, és ez alól természetesen az ellenzéki pártok sem jelentenek kivételt, de jellemző, hogy mivel továbbra sincs érdemi elképzelésük az ország gazdasági válságból való kilábalását szolgáló megfelelő intézkedések mibenlétéről – azon kívül, hogy amit a kormányoldal tesz, az rossz –, most is csak sodródnak az eseményekkel.
Ha Raed Arafat lemond, mert nem ért egyet az egészségügyi reformmal, akkor az USL azonnal kijelenti: ha ők nyernek a választáson, akkor természetesen helyet kap a kormányukban. Ha Arafat miatt utcára vonulnak az emberek, akkor gyorsan ők is tüntetéseket kezdeményeznek. Ezzel pedig a legkevésbé sem a határozott, megbízható kormányzati alternatívát nyújtani képes ellenzék képét alakítják ki magukról. Nem mintha a kormány sokkal magabiztosabb lenne. Băsescu államfő a jelek szerint megijedt attól, hogy az egész országban népszerű Arafat lemondása – amely kettejük konfliktusának eredménye – miatti tüntetések épp a választási évben rontják tovább az ő és a kabinet ázsióját, ezért gyorsan visszavonatta az egészségügyi törvény tervezetét.
A lépéssel a saját és a kormány kompromisszumkészségét próbálta demonstrálni, azonban inkább az a benyomása támad az embernek, hogy egyszerűen megrettentek attól, hogy Arafat és a köré szerveződő tiltakozómozgalom még inkább megroppanthatja, sőt el is söpörheti a megszorító intézkedések miatt amúgy is népszerűsége mélypontján levő kormányoldalt. A szellem ugyanakkor már kibújt a palackból. Az országban, amely talán épp azért számíthatott az IMF éltanulójának, mert a polgárok jelentősebb tiltakozás nélkül lenyeltek minden, a hitelszerződés feltételéül rájuk kényszerített megszorítást, most fellángolt az elégedetlenség.
És miközben mind a kormány, mind az ellenzék bizonytalankodik, csak egyvalami tűnik egyre biztosabbnak: a válsághelyzet elhúzódása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok