2010. május 11., 11:202010. május 11., 11:20
Kötve hiszem azonban, hogy a hiányra csak most, egyik napról a másikra, az IMF segítségével döbbent rá az államfő és a kormány. Tudták ezt akkor is, amikor a kampány hevében bér- és nyugdíjemelésekről döntöttek, tudták, amikor a lakosság áltatásával próbáltak voksokat gyűjteni, s miközben szórták a közpénzeket, nem maradt idejük a válságstratégia kidolgozására.
A mostani intézkedések pedig igazából semmit nem oldanak meg. Mi több, tovább ártanak a magánszférának, amely eddig is egyedül fizette a válság számláját. A bérek, nyugdíjak, segélyek csökkenésével a vásárlóerő oly mértékben visszaesik, hogy újabb vállalkozások a redőny lehúzására kényszerülnek. Ami ugyebár szintén a költségvetési bevételek apadását eredményezi, ez pedig ismét cselekvésre kényszeríti a kormányt. A következő lépés pedig már nem lehet más, mint az áfa és az egységes adókulcs emelése, másképp ugyanis nehezen lesz esély a büdzsén tátongó lyukak betömésére. Ez azonban a mostani megszorításokhoz hasonlóan csak tűzoltás lenne. Ahhoz a Boc-kormányok által két éve elmulasztott vállalkozásbarát stratégiára van szükség. Fenntartható gazdasági növekedést ugyanis csak jól működő magánszférával lehet biztosítani.
Első lépésként például sürgősen el kellene törölni a tavaly kivetett, júniustól módosuló, ám változatlanul vállalkozásgyilkos átalányadót, majd olyan átfogó stratégiát kellene papírra vetni, s mielőbb gyakorlatba ültetni, amely a cégbejegyzéstől kezdve gyökeresen megváltoztatja a jelenlegi állapotokat. Ha ugyanis kevesebb pénzből, kevesebb utánajárással lehet céget indítani, s ehhez még egy kis adókedvezményt is biztosítanak, nem kell sok időnek eltelnie a gazdasági növekedés beindulásához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok