2010. január 20., 10:222010. január 20., 10:22
Mondanom sem kell, gimnazista lányomnak minden témához volt valami hozzáfűznivalója, értelmes, megfontolt kérdése, csupán a válság témánál hallgatott el, illetve visszakozott a csendes megfigyelői hadállásba. Felnőtt fiammal azonban „rákaptunk a témára rendesen”, és igyekeztünk minden oldaláról alaposan átbeszélni a történteket. Mivel a lányom visszakozott, párbeszédünket csupán a macska bánatos szerelmi óbégatása törte meg időnként.
„Bukarestben nagyon érződik a válság” – hozakodott elő a fiam, amit a macska elnyújtott grrrnyáááúúú óbégatással nyugtázott. A fiam rá sem hederítve a macskára a válságjelek részletezésébe kezdett, és nyilván szakmájához illően a látvány oldaláról közelítette meg a témát. Többek közt elmesélte, hogy Bukarestben több olyan esetet is látott, hogy a reggel még teljes pompában virító több száz négyzetméteres áruházat estére teljesen kiüresítették, és a vakon a semmibe meredő ablakaiban mindössze egy A4-es lapra nyomtatott „kiadó kereskedelmi felület” felirat jelezte, hogy ott gazdasági tevékenység zajlott.
Mindeközben a lányom a fülét hegyezte, a macska óbégatott, én pedig álmélkodtam, mert ilyet kedvenc kisvárosomban nem igazán tapasztaltam. Aztán a fiamat az is érdekelte, hogy nálunk, Gyergyóban mennyire érződik a válság hatása, amire azonban a bukaresti látványoshoz képest semmitmondó válaszokat tudtam adni. „Hát… kevesebb az embereknek a pénze” – köszörültem a torkom. „Grrrnyáááúúú” – nyugtázta a macska.
Majd kifejtettem, hogy nálunk igazából csak egy-két kis sarki boltot zártak be, de az is inkább a nemrég megnyílt két bevásárlóközpont megnyitásának tulajdonítható, semmint a gazdasági válságnak. Na ez volt az a pont, ahol az addig csendben fülelő lányom is bekapcsolódott a beszélgetésbe. „Igazából nem értek a gazdasági ügyekhez, de nem úgy lenne logikus, hogy előbb legyen működő gazdasági élet és csak utána a válság?” – tette fel a kérdést a lányom, amit a macska természetesen elnyújtott grrrnyáááúúú-val nyugtázott.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok