2010. október 15., 10:212010. október 15., 10:21
A bukaresti kabinet ugyanis úgy próbálta elejét venni az államkincstár teljes kiürülésének, hogy drasztikusan lefaragta a kiadásokat, ennek levét pedig közvetlenül az állampolgárok itták meg. A bevételek növelését célzó intézkedések is elsősorban a polgárok pénztárcáját érintették, az áfanöveléstől a leginkább a kis- és középvállalkozásokat megsarcoló átalány-, illetve minimáladóig. Magyarországon viszont ennek szöges ellentétével szembesülünk.
Nehéz nem arra gondolni, hogy a budapesti kormány által bejelentett intézkedések kidolgozásakor
alaposan odafigyeltek a romániai történésekre. Már a korábban bejelentett bankadóval is a bukaresti kormányétól eltérő irányt jelöltek ki, a most ismertetett, a multicégeket, a kereskedelmi láncokat és a távközlési cégeket sújtó különadó ötlete pedig azt mutatja: az Orbán-kabinet valóban igyekszik elkerülni azt, hogy a hitelrészleteik növekedése, munkahelyük megszűnése miatt amúgy is nehéz helyzetbe került polgárokon csattanjon az ostor.
A lépés elfogadását könnyítheti, hogy világszerte továbbra is jelentős az ellenszenv a válságért a legnagyobb felelősséget viselő pénzintézetek és a krízishelyzetben is jelentős profitra szert tett multicégekkel szemben. Az intézkedést nevezhetjük ugyan populistának, ám az is nehezen lesöpörhető érv, hogy a zömmel külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi láncok és telekomcégek megtelepedésükkor rendszerint jelentős kedvezményekben részesültek, és az eddigi, számukra kedvező közegben zavartalanul tehettek szert jelentős nyereségre – így most, válságos időkben nekik is szolidaritást kell vállalniuk a magyar polgárokkal. Az pedig igen kevéssé valószínű, hogy bármely cég kivonulna Magyarországról az ideiglenes többletadó miatt – a közép- és hosszú távon várható haszon lényegesen nagyobb, ha maradnak, mint akkor, ha most szedik a sátorfájukat. A többletadó ügyfelekre terhelése persze nem kizárt, ám az esetleges ár- és díjszabásemelések ügyfélriasztó hatása sem lebecsülendő. A magánnyugdíjak ideiglenes államosítása már ingoványosabb talaj, hiszen itt már konkrétan az emberek pénzéről van szó, amit alkalomadtán mégiscsak át kell utalni a magánnyugdíjpénztáraknak.
A magyarországi intézkedések eredménye egyelőre nem látható, ám életképes növekedésstimuláló intézkedésekkel kombinálva – ilyen lehet az egységes adókulcs bevezetése – sikerrel járhatnak. Talán a bukaresti kormánynak sem ártana odafigyelnie a magyarországi fejleményekre – már csak azért sem, mert a Boc-kabinet feltűnően ódzkodott attól, hogy konfliktusba kerüljön a nagyvállalatokkal, és szinte már szolgaian veti alá magát az IMF utasításainak. Ám mindamellett, hogy a nemzeti bank alkalmazottainak bére szinten maradt, és hogy a kormány a könynyebbnek hitt ellenállás irányába elmozdulva a lakosságra terhelte a válság költségeit, a helyzet kilátástalanabb, mint volt. Lehet, hogy a Boc-kormánynak sem ártana megpróbálnia a sarkára állni, és felvállalni a konfliktust a multikkal. Igaz, ezt dőreség volna elvárni azon kabinettől, amely még a kisebb kaliberű intézkedések betartásában is következetlen, hiszen a pénzügyi alkalmazottak pótlékainak ügyében végül meghátrált. Kérdés, honnan lesz pénz a pénzügyesek, valamint az ő sikerük nyomán vérszemet kapó többi közalkalmazott pótlékainak kifizetésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok