VEZÉRCIKK – Romániai politikai körökben immár teljes az egyetértés a tekintetben, hogy a korrupció mértéke nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában.
2015. február 08., 20:372015. február 08., 20:37
Elég csak végigfutni a bukaresti hírtelevíziók napi összefoglalóját arról, milyen magas rangú politikusokat, üzletembereket kísértek be éppen a korrupcióellenes ügyészségre, és a terhükre rótt horribilis csúszópénzek összegéből könynyen kiderül, mekkora fenyegetést jelent a jelenség az állam működésére.
A nyomozó hatóságoknak az elmúlt időszakban csúcsra járatott hadjárata kíméletlenül rávilágított arra, hogy a megvesztegetés módszere polipszerűen átszövi a teljes hazai társadalmat, amely nem képes egykönnyen szabadulni ebből a szorításból.
Elsősorban azért is nehéz felszámolni a korrupciót, mert a közel fél évszázadon keresztül fungáló kommunizmus idején gyakorlatilag beivódott a romániai lakosságba, hogy anyagi ellentételezéssel szinte minden megszerezhető és elintézhető. Az is, ami a hivatalos kereskedelemben nem kapható és az is, amit a jogszabályok tiltanak. Miután évtizedeken keresztül ez volt az úzus, a társadalmi lélektan, jóformán magától értetődik, hogy ennek a gyakorlatnak sem a demokratikus államberendezkedés, sem a kapitalista gazdasági rendszer nem volt képes véget vetni.
Ugyanakkor miközben a kormányzati tisztséget, parlamenti mandátumot betöltő politikusok, tehetős üzletemberek körében a legkevésbé tolerálható, ha engednek a pozíciójukkal járó kísértésnek, be kell ismerni, a társadalom egy jelentős rétege számára egyfajta megélhetési bűnözést jelent korruptnak lenni. Romániában még ma is olyan alacsony például az orvosok, tanárok, közalkalmazottak fizetése, hogy többségük mondhatni természetesnek tartja a hálapénzt. Merthogy a tisztességet esetükben nem kompenzálja egy olyan bérezés, amellyel képesek egzisztenciát teremteni maguknak.
A korrupcióellenes küzdelem a jelek szerint akkor lehet igazán sikeres, ha a kormány megfelelő jövedelmet tudna biztosítani a közszférában, és akkor tulajdonképpen megérné nem korruptnak lenni. Amiből egyúttal az is következne, hogy még drasztikusabban fellépnének a rossz útra térőkkel szemben. A zéró tolerancia alkalmazását a hatóságoknak valamivel ellentételezniük is kellene.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!