2012. június 14., 09:302012. június 14., 09:30
Bihar megyében, mint mindenhol, a kormányzó pártszövetség szimpatizánsait leszámítva senkinek nincs oka örömre (bár sokan próbálnak úgy tenni, mintha lenne), de mosolyogni most már nyugodtan lehet, hiszen ami történt, megtörtént. Minden választáskor sokan érzik úgy, hogy tulajdonképpen nincs kire szavazni. Azok, akik rendszeresen szedik a gyógyszereiket, ilyenkor úgy döntenek, el sem mennek szavazni. Váradon viszont volt egy lelkiismeretes állampolgár, aki kötelességének érezte, hogy éljen azzal a jogával, amelyet Temesvár hősei a vérük árán harcoltak ki számára.
Felkerekedett hát, és annak rendje és módja szerint elment szavazni – a szavazófülke magányában azonban elővette a zsebéből a becsempészett partizángolyóstollát, az egész szavazólapot X alakban áthúzta, és nagy betűkkel odakanyarította: Aceaşi mizerie, vagyis ugyanolyan hitvány mind a kilenc tanácselnökjelölt. A másik aktivistának valószínűleg fogalma sem volt róla, kire szeretne szavazni, egyben azonban biztos volt: a mostani polgármestert, aki egyébként elsöprő többséggel nyert újabb mandátumot, ki nem állhatja.
Ahhoz azonban rest volt, hogy ellenében valaki másra nyomja a pecsétet, inkább golyóstollal áthúzta a pártszövetség jelét – valamiért a váradi tanácsoslistán, nem pedig a polgármesterjelölteknél –, és odaírta... na jó, nem írom le, mit írt oda, tény, hogy nem jó napot kívánt „Bolónak”, vagyis Ilie Bolojannak. Szavazólapjába rejtette, és az urnába dobta az egyik váradi választó azt a kis négyzet alakú papírszalvétát, amelyen táblázatszerűen, nyilakkal és kiemelésekkel elemezte, milyen is egy jó vezető.
Hogy pontosan mit akart mondani, csak akkor lehetne kideríteni, ha megtalálnánk és belediktálnánk az elgurult gyógyszerét, az azonban biztos, hogy (román) nemzet, Isten, szeretet, egység és harmónia bőven van benne. Kedvencem mégis az a polgár, aki a megyei önkormányzati elnökjelölteknél addig ütögette a pecséteket, amíg le nem kopott a tinta a pecsételőjéről – mindenki kapott egy-egy szavazatot, valószínűleg a fent említett harmónia jegyében. Vagyis nem mindenki: a Nagy-Románia Párt jelöltje valamiért kimaradt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.