VEZÉRCIKK – A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év csaknem háromnegyedét kormányon, de legalábbis a tűz közelében eltöltő RMDSZ esetében először fordulhat elő, hogy önszántából kilép a hatalomból.
2014. július 06., 20:342014. július 06., 20:34
Egy volt magyar kormányfőt parafrazálva „útelágazódáshoz” érkezett, de nem nehéz a választás. Hiszen ha marad, saját választói és nemzetközi partnerei előtt egyaránt elveszíti a hitelét.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kidolgozott Minority SafePacket az RMDSZ jelentős fegyvertényként könyvelte el a kisebbségvédelem nemzetköziesítése terén. Azáltal viszont, hogy a javaslatcsomaggal kapcsolatban érdektelenséget mutató Európai Bizottság oldalán Románia is beszállt az elutasítást megóvó bírósági perbe, közben pedig a szövetség a bukaresti kormánynak is tagja, divatos szóval élve összeférhetetlenség áll fenn.
Ez esetben ugyanis az RMDSZ nem szolgálhat egyszerre két úrnak. Ha ezt tenné, saját választóit csapná be, akiknek az európai parlamenti választások kampányában naponta érvelt amellett, mennyire fontos, hogy az EU ne csak az uborka hajlatára, hanem a nemzeti kisebbségek helyzetére is odafigyeljen. És az FUEN-t is elárulná, amelytől hathatós támogatást kapott a polgári kezdeményezés kidolgozása során.
Üdvözlendő, hogy az RMDSZ vezetői a jelek szerint rájöttek, ilyen körülmények között nem folytathatják a kormányzati szerepet, amelyet idén tavasszal talán túlságosan könnyelműen elvállaltak.
De borítsunk fátylat rá, inkább örüljünk neki, hogy az alakulat főtitkárának is megváltozott a véleménye az általa korábban még kampányirodáknak titulált magyar konzuli irodákról, amelyek létrehozását most nagyon fontosnak nevezte a román külügyi elutasítás kapcsán.
A közelgő államfőválasztások amúgy is kényes helyzetbe sodornák az RMDSZ-t, amelynek választania kellene a szavazói által nemigen kedvelt Victor Ponta, illetve a mégiscsak egy nemzeti kisebbséget képviselő Klaus Johannis támogatása közül.
Afelől ne legyenek kétségeink, hogy Ponta a külügyminisztere mellett teszi le a garast. Ezáltal a Cotroceni-palota meghódításáért zajló küzdelemben megszabadul az RMDSZ jelentette ballaszttól, és ismét nyíltan a román nacionalista szavazók kedvébe járhat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!