2010. augusztus 27., 10:482010. augusztus 27., 10:48
Miközben a legfelsőbb államközi szinteken fölvetődött, hogy a két ország kormányai vállvetve képviseljék a régió országainak, nemzeteinek érdekeit, a hangzatos nevű Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ a második bécsi döntés évfordulója alkalmából azon ügyködik, hogy felszítsa a magyargyűlöletet a románok körében: tanulmánykötetet jelentet meg, amelyben lajstromba kívánja venni a magyarok által 1940 és 1944 között Észak-Erdélyben állítólag elkövetett „románellenes atrocitásokat”. Szögezzük le: az észak-erdélyi területek anyaországhoz való 1940-es visszatérése során valóban történtek olyan cselekmények a magyar hadsereg részéről, amelyekre nem lehetünk büszkék. Az ördögkúti vagy az ippi kivégzéseket akkor sem menti semmi, ha tudjuk, hogy a bevonuló magyar egységek elleni támadások megtorlásaként következtek be, hiszen civilek lemészárlása még háborús időkben is bűncselekmény.
Ezért ugyanúgy elítélendők, mint az első világháborút követően a megszálló román hadsereg nyomában járó szabadcsapatok által Köröstárkányban, vagy a második világháborúban a Maniu-gárda által Szárazajtán vagy Gyantán elkövetett magyarellenes atrocitások. Szóval magyar részről is lenne mit felhánytorgatni – csakhogy ennek semmi értelme. A múltbéli sérelmeket persze nem szabad elhallgatni egyik oldalon sem, sőt annak érdekében, hogy sikerüljön feldolgozni őket, beszélni kell róluk – lehetőleg közös, magyar–román fórumokon. Ez mindenképpen hatékonyabb módszer lenne a megbékélés előmozdítására, mint a részben jogos, ám többnyire vélt, sőt kitalált sérelmek propagandisztikus, gyűlöletkeltő célzattal történő mantrázása.
A valós együttműködésre és megbékélésre csak akkor lehet esély, ha az „európai” tanulmányi központ régi jó szekus módszereket idéző magyarellenes uszítását maguk a román polgárok és hatóságok utasítják nyilvánosan el. Ha végre belátják, hogy a székelyföldi románok életminőségét nem az autonómiaigény, hanem a magyarellenes érzelmek politikai célzatú szítása, a régió fejlődésének etnikai okokból történő akadályozása rontja a leginkább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok