2012. február 01., 08:592012. február 01., 08:59
A helyi sajtó viszont nem igazán vetette rá magát a témára, volt olyan lap, mely meg sem írta, de ahol megjelent, ott sem tették kiemelt hírnek. Mivel egy szegény sorban élőről volt szó, valószínűleg úgy gondolták: legalább egy nyomorulttal kevesebb maradt.
Tegnapi adatok szerint eddig az országban hat ember fagyott halálra, de ez a hír is csak alulról súrolta a szatmári újságírók ingerküszöbét. Ellentétben azzal az infóval, mely szerint kutyatámadás következtében halt meg valaki Szatmáron. Most nem számított, hogy szintén a folyó töltése alatti kalyibában lakó szerencsétlenről volt szó. Erre a hírre felpörgött a fantáziájuk, és egyúttal elborult az agyuk is. Idéztek a Szamos-parti rögtönzött viskók lakóitól, akik állítólag egy kutyát láttak rohanni egy emberi kézzel a szájában, azt követve fedezték fel a holttestet. És volt olyan újság is, mely szerint a kutyák a nő összes végtagját letépték, és a beleit húzgálták. Mindegyik hozzáköltött valamit a hírhez, az viszont, hogy az okoknak utánajárjon, egyiknek sem jutott eszébe.
Például megkérdezhették volna a rendőrségi szóvivőt, hogy pontosan mi történt.
Illetve az önkormányzatot, hogy miért engedték idáig fajulni a dolgokat, ugyanis a kóbor kutyák ügyének megoldása az ő feladatuk. Vagy a sintércéget, mely egy vagyont keresett eddig, de a munkáját nem végezte. De nem, ők addig ontották a nem létező borzalmas részleteket, míg sikerült elérniük azt, hogy most a fél város az állatvédő egyesület ellen hörög. És nyugodt lélekkel engedik, hogy a honlapjaik kommentárrovatában átkozzák őket. Elfelejtve azt, hogy 3 éve azért sír az állatvédő egyesület, mert a polgármesteri hivatal folyton átveri őket, hogy a ne tudjanak dolgozni, és ne zavarják a hivatal és a sintércég közötti zsíros bizniszeket.
Nem áll szándékomban egy ember halálát bagatellizálni, de ez a hatásvadászat az ocsmányságnak a teteje. És legfőképpen akadályozzák a megoldást, mivel végső soron ahhoz járulnak hozzá, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradjon. Bár többüknél valószínűleg ez is a cél, mert nekik is csurran-cseppen abból, amit a helyi maffia sintérkedés címszóval bezsebel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok