VEZÉRCIKK – Szavazásra kötelezné az erre jogosult állampolgárokat egy román szociáldemokrata képviselő, mert úgy érzi, a parlament munkája nem legitim, ha csupán a lakosság bizonyos hányada dönt összetételéről.
2014. szeptember 02., 19:362014. szeptember 02., 19:36
Az ötlet nem új keletű Romániában, ráadásul az Európai Unióban jelenleg is alkalmazzák néhány országban. A kötelező szavazás intézményét először Belgiumban vezették be még a 19. század végén: akkor úgy vélték, nem igazán demokratikus, ha kizárólag a polgárok lelkiismeretére bízzák, megjelennek-e a választásokon. Ennek elmulasztása ma is pénzbüntetéssel jár, ám a gyakorlatban bő tíz éve nem bírságoltak emiatt, ezzel együtt a részvétel rendre kilencven százalék körüli.
A példa ragadós volt, de a 20. században több állam eltörölte a korábbi rendelkezést, mondván: a szólásszabadságnak az is része, hogy valaki nem akar beszélni. Persze a politikusok nyála ma is csorog, ha azt látják, hogy egy-egy választáson a szavazásra jogosultak fele vagy kétharmada szabad préda maradt.
Akárcsak most Romániában, két éve Magyarországon is a szocialisták vetették fel az ötletet. Természetesen csakis a nyereségvágytól vezérelve, hiszen a politikai kultúrával nem rendelkező, szegény sorsú távolmaradók tömege könnyen manipulálható egy kis „szociális érzékenységet” felvillantva.
Az MSZP minimális adókedvezményekkel szerette volna maga mellé édesgetni az urnák elé citáltakat, a PSD képviselője, Ioan Munteanu azonban nincs ennyire ravasz: nem ajándékkal kompenzálná a kötelező megjelenést, hanem pénzbírsággal szankcionálná a hiányzást.
Ráadásul a szavazólapra egy üres kockát is beiktatna, amelyre pecsételve érvényes vokssal büszkélkedhetnének azok is, akik magasról tesznek a teljes politikai palettára. S ha utóbbi „jelölt” több mint ötven százalékot seperne be, akkor megismételnék a választást.
Hiába az uniós példák, a kötelező választás intézménye az utolsókat rúgja ott is, ahol még érvényben van – a 21. században ugyanezt feltalálni eszement ötlet. Még akkor is, ha nagyon csábító lenne megtudni: vajon hogyan festene politikai térképünk, ha az a 600 ezer magyar is elmenne szavazni, aki hiányzott a közelmúltban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!