2012. április 19., 09:132012. április 19., 09:13
És valószínű nem ülnek tanácstalanul, ölbe ejtett kézzel a rózsabokor tövében, mert az internet azt mondja, hogy a túl sok trágya kiégeti, a semmi meg elsorvasztja, a megfelelő mennyiséget ki kell tapasztalni. És az is eszembe jut, hogy nagyon sokan vannak, akik hajnalban kihajtják a tehenet, majd mikor este hazajön, megfejik, moslékot öntenek a hízónak, szemet vetnek a tyúkoknak, friss zöldet szednek a nyulaknak, és közben nem kérdezik meg a négyzetkilométeres körzetben előforduló összes állatorvost, hogy a pucátlanított nőstény macskának milyen fajta tápszer jár, és akkor melyik a nagyobb kockázat, ha nem törődünk a macska esetleges bolháival, vagy veszünk neki bolhatávoltartó nyakörvet, de folyton attól rettegünk, hogy egerészés közben fennakad a kerítésen.
És amikor éjszakára elengedik a láncra vert kutyát, fel sem merül bennük, hogy egy buszjegynyi udvarra, a sokat dolgozó gazda mellé, milyen fajta eb dukál. A kutyakérdést aztán megoldották a szívtelenek, akik a farkasordító januári hidegben letették a kapu elé a hathetes kölyköt. A kertészkedés már nem ilyen egyszerű, mert senki nem teszi le a kert mellé a feleslegessé vált lilaorgonáját. Aminek a beszerzése sokkal nehezebb, mint, mondjuk, egyhektárnyi zöldségkert megművelése, mert vagy csak fehér van, vagy a kertészet álmodozó tekintetű eladója, nem tudja, milyen színű.
És ki akar zsákbamacskát ültetni a lilaorgona helyett? Jelentem a piros futórózsa is hiánycikk, gyümölcsbokrot is raktáráruházban kaptam, mert a kertészetben csak egres volt, de annak Zsófi nem barátja, hiába próbáltam rávarrni, hogy valójában pöszméte. És a fűmag. Jaj, az a legnehezebb, mert minden évben a pázsit fele kisárgul, de erre csak mi vagyunk felkészülve, a boltok nem. Mert azt mondja az álmodozó szemű: Fűmag? Az már két hónapja nincs. És nem is lesz!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.