Balogh Levente

2017. augusztus 18., 13:35

Ünnepi együttlét, ünnepi szembenállás

A Kolozsvári Magyar Napok az egész kolozsvári magyar közösség ünnepe, pártállástól, politikai szimpátiától függetlenül.

Ezt jelzi, hogy az RMDSZ és a szövetség ellenzékéhez tartozó politikai oldal is részt vesz a szervezésében, a hétfői nyitógálán pedig mind Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, mind Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnöke beszédet mondott. A rendezvényen pedig a magyar egyházak mellett a város összes magyar művelődési intézménye megmutatja magát, és a rendezvények tömkelege nem csupán befelé, hanem kifelé, a román közösség felé is jelzi: Kolozsvárott még mindig viszonylag erős, és nívós rendezvények megszervezésére, értékmegőrzésre és -teremtésre egyaránt képes magyar közösség él.

Hasonló a helyzet Marosvásárhelyen is, ahol a Vásárhelyi Forgatag szervezésében és lebonyolításában is együttműködnek a hétköznapokban általában egymással szemben álló oldalak képviselői, és a kolozsvári példához hasonlóan minden magyar, vagy a magyar kultúrához valamilyen formában kapcsolódó kulturális intézmény fontosnak tartja, hogy jelen legyen a magyar városünnepen. Mint ahogy Sepsiszentgyörgyön is minden magyar magáénak érzi a Szent György-napokat. És ez így természetes, így normális és kívánatos.

Mégis, még mindig akad olyan, a partiumi, erdélyi magyar közösség szempontjából fontos város, ahol ezt nem sikerült megvalósítani. Nagyváradról van szó, ahol az idén immár ötödik alkalommal megrendezett Szent László Napok minden idők egyik legsikeresebb – ha nem a legsikeresebb – nagyváradi fesztiváljává nőtte ki magát. Legalábbis abból a szempontból, hogy a fellépő együttesek koncertjein és a jelen levő kulturális intézmények rendezvényein minden korábbinál többen vettek részt – és ez nem csupán a korábbi Szent László-napokkal összevetve igaz, hanem más, hasonló rendezvényekre is. Vagyis a legavatottabb kritikus, a város és a régió közössége mondta ki: szükség van a rendezvényre.

Csakhogy hiába a siker, a magyar–magyar szembenállás még mindig hihetetlen mértékben rányomja a bélyegét a város legnagyobb magyar ünnepi rendezvényére, mint ahogy általában a mindennapjaira is. Nem titok, hogy a Szent László Napok ötletgazdája – ahogy az a kolozsvári és a marosvásárhelyi rendezvény esetében is történt – egy EMNP-hez közel álló csoport, sőt a főszervező maga is vezető EMNP-s politikus. Azonban míg máshol ezen túl tudták magukat tenni az amúgy nyeregben levő politikai riválisok, és az ellentéteket félretéve beálltak a szervezésbe annak érdekében, hogy a város magyar közössége minél nívósabb rendezvényen vehessen részt, illetve hogy az esemény minél jobb hírét vigye a településnek és az ottani magyaroknak, erre Nagyváradon valamiért nem voltak képesek.

Sőt Kárpát-medencére szóló botrány támadt belőle, amikor kiderült: az RMDSZ egyik helyi vezetője suttyomban le akarta védetni a védjegyhivatalban a mások által kitalált fesztivál nevét és védjegyét – amit a legjobb indulattal sem lehet másként tekinteni, mint a szellemi tulajdon eltulajdonítására tett kísérletként.

Ez ugyan nem sikerült, de a város immár legnagyobb magyar ünnepének mai napig fájó hiányossága, hogy fontos, RMDSZ-befolyás alatt álló helyi és megyei magyar intézmények hiányoznak róla. Kezdve az egyházaktól, amelyek a jelek szerint a helyi RMDSZ árnyékában működnek, a Szigligeti Színházig, amelynek szakmai és művészi színvonala az utóbbi években egyre jobb, éppen ezért sajnálatos, hogy nem mutatkozik meg intézményes szinten az egyik fontos magyar rendezvényen. Pedig hát a közönség ott is közönség, függetlenül attól, ki szervezi az eseményt.

A rivalizálás egyetlen pozitívuma, hogy az RMDSZ és az egyházak által minden tavasszal megszervezett Varadinum-ünnepség, amely az elmúlt évtizedekben fájdalmasan ellaposodott és köldöknéző rendezvénnyé vált, a Szent László Napok hatására részben megújult, és színvonalasabb kínálatot vonultatott fel.

Ugyanakkor az esztelen versengés most ismét felháborító helyzetet teremtett. Történetesen megint a Szent László Napok szervezőgárdájának jutott eszébe, hogy a rendszerváltás után először Nagyvárad központjában, a Szent László téren ünnepelje meg a város magyar közössége augusztus 20-át, államalapító Szent István királyunk ünnepét. Eddig erre nem volt példa – hagyománnyá vált ugyan, hogy 21-én áthoznak Debrecenből néhány virágkocsit, de egyrészt egy nappal az ünnep után kicsit más szájízzel ünnepel az ember, másrészt amúgy is van egy kis „mások által levetett ünnep”-íze a dolognak.

Ehhez képest most az RMDSZ-es irányítású megyei önkormányzat hirtelen kitalálta, hogy ő is szervez egy augusztus 20-ai ünnepséget egy másik helyszínen. Mivel ezt jóval a másik rendezvény bejelentése után tette, nem tudunk nem arra gondolni, azért dobott gyorsan össze egy konkurens rendezvényt, nehogy már a másik oldal arasson le minden babért. Pedig hát pontosan 27 éve lett volna, hogy ünnepséget szervezzen augusztus 20-án, mégis csak most jutott eszébe. Az eset „fényét” emeli, hogy éppen egy magyar szervezet „hekkeli meg” a főtéri rendezvényt, miközben a korábban nem nagy magyarbarátságáról híres önkormányzat mellé állt.

Ilyenkor az egyszerű polgár előtt több lehetőség is adódik: politikai szimpátia alapján dönti el, melyik rendezvényen vesz részt. Esetleg azt mondja: a változatosság gyönyörködtet, így azért is megnézi mindkettőt – ugyanakkor olyanról is tudunk, aki csak azért sem megy el egyikre sem, ha már ezen a téren is rendezvény és ellenrendezvény között kell választani.

Tudjuk, hogy Várad polgársága mindig Nyugat felé tekintett, és az ottani példákat tartotta követendőnek, az ottani eredményeket akarta a Partium fővárosában is megvalósítani. Most mégsem ártana egy kicsit Kelet felé tekinteni. Hiszen ha máshol sikerült legalább egy, minél színvonalasabb, a város hírnevét öregbítő közös ünnep érdekében összefogni, talán Nagyváradon is sikerül. Csak egy kis jó szándék és – ami nem könnyű – a sérelmeken való felülemelkedés hiányzik hozzá. Mindkét fél részéről. Hiszen a cél az, hogy a város magyar közössége megmutassa: ma is erős és életre való.

Nem kell látványosan összeborulni, még feltétlenül mindent közösen szervezni sem – csak éppen nem kell keresztbe tenni a másiknak. Mert folyton egymás torkát harapdálva, rendezvényeket bojkottálva, más rendezvényekre ellenrendezvényt szervezve nehéz hitelesen erősnek mutatkozni a külvilág szemében.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Hallgassa online rádióinkat