Nemhogy nem közelednek, napról napra kibékíthetetlenebbé válnak az álláspontok Európában a menekültek befogadása kapcsán.
2015. szeptember 13., 19:432015. szeptember 13., 19:43
Bár az Unió belügyminisztereinek mai, Brüsszelben rendezendő tanácskozásán elvileg kialakulhat a minősített többség az Európai Bizottság által erőltetett kötelező menekültkvóta bevezetéséről, a döntés biztosan nem fogja megoldani a menekültválságot, arról nem is beszélve, hogy a kvótát már most elutasító tagállamok továbbra sem fogadják el annak alkalmazását.
A kontinensre zúduló menekültáradat nyomán ugyanis minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált, hogy az egységes Európa egyszerűen nem létezik. Persze ki lehet kiáltani bűnbaknak Magyarországot, Orbán Viktort pedig a kontinens legnagyobb gazfickójának – ahogy azt egyes nyugati politikusok és médiaorgánumok nyíltan vagy burkoltan meg is tették már – a menekültekkel kapcsolatos álláspontja miatt, csakhogy ezzel a szemellenzős politikával az EU mindössze a szőnyeg alá söpri a problémát. Tételesen azt, hogy a migránsok közül nem mindenki menekült, Európa pedig képtelen mindenkit befogadni.
„A gazdasági bevándorlók nem maradhatnak” – hangzott el tegnap egy kijelentés, de ezúttal nem a magyar kormányfő, hanem a német kancellár szájából. Nem hasonló nyilatkozatok miatt érték bírálatok eddig Orbánt? Egyébként pedig miféle európai szolidaritásról tesz tanúbizonyságot az osztrák kancellár, amikor uniós források megvonásával fenyegeti a kötelező kvótáknak ellenszegülő tagállamokat? Werner Faymannt a náci időkre emlékezteti, ahogyan Magyarország bánik a menekültekkel, közben az osztrák hatóságok sem bírnak az oda érkező bevándorlók áradatával, Nickelsdorf immár nem sokban különbözik a Keleti pályaudvartól.
De arról vajon mi a véleménye a kancellárnak, hogy a német hatóságok a buchenwaldi koncentrációs tábor egykori területén helyeztek el migránsokat? Eközben a kvótákat elutasító Románia a maga hasznára fordítaná a válságot: a schengeni csatlakozás fejében akár több menekültet is befogadna. Ami ugyanúgy elvtelen taktikai húzás, mint az ország csatlakozásának eddigi, politikai okokból történt elodázása. Viszont a jelek szerint kár a gőzért: lassan már Schengen sincs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!