2012. március 08., 09:122012. március 08., 09:12
Csupán egy év telt el azóta, hogy Kelemen Hunor hangsúlyozta, az erdélyi magyarság számára a közeljövő az önrendelkezésről, a régiókról, az autonómiáról szól, és a magyarságnak ma ugyanúgy össze kell fognia, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc idején.
Tőkés László azt hangoztatta, hogy a 12. pont a beteljesülés útjára lépett, hiszen az Európai Unió ernyője alatt megvalósulóban a magyar unió, míg Semjén Zsolt fontosnak tartotta kiemelni, hogy lehetnek személyes ütközéseink, különböző felfogásaink, de a nemzet szolgálatában, a nemzet iránti hűségben nem lehet különbség köztünk.
A 2011-es megemlékezéseket beharangozó írásokban még annak volt kiemelt hírértéke, ha egyes helyeken külön ünnepet hirdetett az RMDSZ és az EMNT, ma azonban éppen fordítva állnak a dolgok. A meg nem szűnő acsarkodás egyik legmelegebb fészke Nagyvárad, ahol – a két oldal csúcsvezetésének akkori, belátó magatartása ellenére – tavaly is megkeményítették nyakukat az egymással szüntelenül hadakozó felek, és ez a váradiak egy csoportjából azt váltotta ki, hogy közösségi oldalakon szerveződve szólítottak fel mindenkit a politikai színezetű megemlékezések bojkottálására.
A partiumi város ma is az elkerülhetetlen, de sokszor ízléstelenül öncélú hadviselés egyik fontos csatatere, csakhogy már az RMDSZ-főtitkári irodából is ki lett adva az ukáz: nincs közösködés az EMNP-vel. Ugyanis Kovács Péter szerint a néppárt semmi pluszt nem tud hozzátenni egy ilyen rendezvény megszervezéséhez, ráadásul példálózásában nem riadt vissza attól sem, hogy szégyenteljesnek nevezze a 2009 decemberében neves rendszerváltó politikusok részvételével megrendezett temesvári forradalmi emlékhetet.
Így változik a politikai diskurzus: öszszefogás, unió, szolgálat, 1848 – üres szavak ezek, ha választási évben kellene közösen kimondani őket. Nem mintha tavaly mindenki elhitte volna, de az a néhány naiv polgár, akit akkor megérintettek a bátorító szavak, idén talán inkább megtartja magának a szavazatát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok