Újabb zászlók kerültek tiltólistára Háromszéken. A zászlókifüggesztés és anyanyelvhasználattal való visszaélés „bűnében” alapfokon elmarasztalt baróti önkormányzat esete egyértelműen jelzi: a menetelés csak most kezdődik.
2013. október 31., 13:042013. október 31., 13:04
Mert hiába mutattak csúcsközeli formát a székelység és szövetségesei a Bereck és Kökös közötti, klasszikussá nemesedett távon, másnap változatlan érdektelenségre, arrogáns elutasításra kellett ébrednünk. No meg az igazságszolgáltatás kettős mércéjének ugyancsak változatlan alkalmazására, hiszen míg a hivatalos retorika szerint autonómiaügyben csak a călăraşi-ihoz hasonló minta életbe léptetéséről lehet szó, a szimbólumhasználatok területén ez az elv már nem érvényes.
Sok tízezer erdélyi magyar márciusi, marosvásárhelyi, illetve legutóbbi háromszéki zászlóbontásának szükségességét és indokoltságát éppen a hasonló hatalmi visszaélések igazolják. Akárcsak annak elkerülhetetlenségét, hogy csak a magyar közösségnek a köztereken való egyre sűrűbb, szükség esetén állandósuló jelenléte képes tudatosítani a román közvéleményben: a falig hátráltunk, nincs tovább. Egyértelművé kell tenni, hogy a jelenlegi tendenciák túlmennek a magyar közösség tűrőképességének határán.
Annak tudatában, hogy a román társadalom többsége olyan mértékben informálatlan, illetve félreinformált a székelység autonómiaigényének tárgykörében, hogy ingerküszöbét ma még sokkal nagyobb eséllyel éri el a kóbor kutyák ügye, mint egy mellettük élő nemzeti közösség sorsa. Ezért aztán a többségi nemzet vélt vagy valós komfortérzetének kikezdése, a következetesség lehet az az eszköz, amely előbb-utóbb a legmélyebb gondolati tunyaságban tespedők felé is utat tör.
A baróti, csíki és egyéb zászlóüldözések igencsak mozgósító erejűek: készülhetünk a következő, majd az azt követő megmozdulásokra. A lendületnek nem szabad megtörnie az egyéni érdekek gátján. Egy ultramaraton első métereinek megtétele után még csak azok számára látszik a cél, akik megfelelő kitartással és elszántsággal vágtak neki a távnak. Ők tudják: ott van. És célba érni mindennél felemelőbb érzés.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!