VEZÉRCIKK – Tudjuk, milyen hosszú és göröngyös út vezet az autonómia felé – csak legalább minél előbb találjuk ki, mondjuk már ki közérthetően, mit is akarunk.
2014. július 01., 20:022014. július 01., 20:02
Az RMDSZ – akkor még a szövetség belső ellenzékéhez tartozó – képviselői korábban kétszer is benyújtottak már a Székelyföld önrendelkezéséről szóló törvénytervezetet a parlament elé, ám azokat még érdekképviseletünk vezetői sem támogatták, így vita nélkül lesöpörték az asztalról.
Miközben a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt is kidolgozta a maga tervezetét, végül az RMDSZ felső vezetése is rávette magát, hogy saját, „a korábbiaknál jóval alaposabb” törvénytervezetet készítsen. Ezt Kelemen Hunor az RMDSZ tavaly májusi kongresszusán közölte.
Ezután elindult az a népbutítás, amiről nemrég Antal Árpád, a tervezetet kidolgozó szakbizottság tagja is elismerte, hogy rosszul kommunikáltak, túltaktikázták, elmaszatolták a dolgot. Borbély László tavaly augusztusban, majd októberben is azt közölte, két hónapon belül elkészül. Kovács Péter novemberben kijelentette, „az angyal elhozza”, hogy januárban Kelemen Hunor elismerje, „bonyolultabb”, mint ahogy képzelték, de egy-két héten belül közvitára bocsátják a tervezetet, majd februárban Borbély ezt a hónap végére ígérte.
A márciusi RMDSZ–MPP-megállapodás után a polgáriaknak is kijutott a mellébeszélésből. Kelemen Hunor május közepén úgy fogalmazott, előbb-utóbb összejön valami, két hete pedig Antal Árpád már arról beszélt, a jövő évi kongresszusig mindenképpen abszolválni kell a vállalást. Kedden Kovács Péter július 11. utánra lőtte be az autonómiatervezet közvitára bocsátását.
Az autonómiastatútum elfogadtatása nagyon hosszú folyamat, de legalább van idő arra, hogy minden területen pontosan megtudjuk, mit akarunk a Székelyföldön – mondta nemrég Antal Árpád.
Ha ez így van, ha még mindig ott tartunk, vajon mit is akarunk, ha nem vagyunk képesek tudomásul venni, hogy nemcsak az idő van fogytán, hanem mi is, minden törekvésünk olyan hamis ígérgetéssé, hülyítéssé silányul, amit az autonómiastatútum kidolgozása kapcsán az elmúlt évben megtapasztaltunk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!