2009. december 24., 09:482009. december 24., 09:48
Talpraesettebb ismerőseim már ősszel meg is vásárolták a fa alá valót mindenkinek, én viszont közismert halogatótehetségemmel erre sem szakítottam időt. Nap mint nap elálmodoztam, ki minek örül majd csillogó szemmel, ahhoz viszont már rest voltam, hogy egy órát szakítsak arra, hogy meg is vásároljak egy-két apróságot. A takarítás is jó ideje várat magára. Sütés-főzés? Isten ments, szenteste két szülőpárnál fogyasztjuk majd a menüt, és minden bizonnyal a \"pakk\" sem marad el.
Szomszédaink időközben a mifelénk megszokott buzgalommal díszítgetik az ablakot. Égősorok, valószínűtlen színekben pompázó giccsek lepik el a panelházak ablakait. Némelyik olyan intenzitással villódzik, hogy azt sem értem, hogyan képesek aludni mellette. Követ nem vethetek rájuk, hiszen én ennyire sem voltam képes, de egy-egy rosszmájú megjegyzés akaratlanul is megfogalmazódott bennem.
Múlt héten aztán lehullt a hó. Temesvár, ahol a hét nagy részét töltöttem, fehér takaró alá bújt, eltakarta a koszorúkat és a koszorúzókat, kioltotta a mécseseket, hazakergette a térről az emlékezőket. A hazautat majdnem meghiúsította: egy kamion keresztbeállt az országúton a félméteres hó miatt, így elindulni sem volt érdemes. Mire megnyitották az utat, késő este volt, és a hófehérré vált burkolaton lassan, csúszkálva közlekedtek az autók. Karácsony szelleme még mindig késett, jött helyette a stressz újra. Ötvennel zötykölődve talán egyszer hazaérünk. És ekkor rám néztek a kis falvak ablakai. Hol gyertya égett benn, hol a tornácon villogtak az apró égők, hol a kerti fenyőfák csillogtak az egyszerű díszek alatt. A még mindig kitartó hózáporban mindent belepett a porcukor: a háztetőket, a kerítéseket, a hónapok óta kopáran szomorkodó fákat. Otthonom díszítetlenül, kitakarítatlanul várt, épp úgy, ahogy otthagytam, benne a kedvesem, egy aznap látott film varázsában, véget nem érő lelkesedéssel magyarázva. Az ünnep csendesen lepett meg, koszorú és sütemény nélkül. Mégis ott volt, és ott is maradt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok