2010. augusztus 20., 11:262010. augusztus 20., 11:26
Ahol a Szent Mihály-templom mellett ott lógott hatalmas árbocokon a román zászló, a Főtér közepén pedig hatalmas gödör tátongott, emlékeztetve a dákoromán kontinuitáselméletre. Erdély fővárosa, melynek bejáratánál ott díszelgett az alkotmány első cikkelyéből vett, Románia egységes és nemzetállam voltát hirdető felirat.
Ahol december elsején félő volt az utcán magyarul beszélni, mert hiába volt nő valaki, az ünnepléstől megittasult, túlbuzgó román fiatalok felképelték. Ahol március 15-én nacionalista román fiatalok megvertek egy tizenéves, magyar zászlót szorongató gyereket. Ahol alig félévvel ezelőtt nem lehetett történelmi bemutatót tartani a Főtéren, mert az ember a rendőrőrsön kötött ki. Egy város, ahol egyszerűen rossz volt magyarnak lenni. S ahova hirtelen – mintegy villámcsapásként – beütött a civilizáció. És az oly sokszor hangoztatott szlogen, a multikulturalitás életre kelt. A Kolozsvári Magyar Napok révén. És most, egy évtized elteltével kellemes meglepetés azt hallani egy helyi román rádióban, hogy a kincses város nagy ünnepre készül.
Akkora ünnepre – és most a román műsorvezetőt idézem –, amely méreteit tekintve felér akár a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivállal (TIFF) is: a kolozsvári magyar kulturális napokra. Amikor megmutathatjuk, hogy az itteni magyarságnak – legyenek annak tagjai tősgyökeres kolozsváriak vagy bevándorlók –, értékei is vannak. Olyan értékei, amelyekre nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az egész városnak büszkének kell lennie. És nemcsak a szlogenek szintjén.
Öröm látni, hogy az egy ember fejéből kipattant ötlet mekkora támogatottságra és pozitív visszhangra talált. Hogy a félelem helyét egy másfajta érzés vette át: végre büszkék lehetünk, mi, kolozsvári magyarok.
Ebből valóban hagyományt kell teremteni. Egy újfajta hagyományt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.