2009. december 30., 12:422009. december 30., 12:42
Volt olyan év, amikor szilveszter előtt minden pukkanás után sikítottam. Semmi gond a lelkiismeretemmel amúgy, de a hirtelen rémület, és az azt követő tehetetlen düh érzése ezt váltotta ki belőlem. Mostanában már ennél sokkal higgadtabb vagyok, talán azért is, mert itt, a betonrengetegben gyakrabban van részem a hangos szórakoztatásban, mint a nyugodt belvárosi utcában, ahol csak az ó- és az új év közötti éjjelen pukkantgattak, ha pedig máskor is robbant egy-egy, rosszallóan csóváltuk a fejünket.
No, errefelé másképp áll a helyzet. Azok a fiatalok, akik nyáron a kedvenc muzsikáikat bömböltetik előszeretettel a tömbház előtti zsebkendőnyi zöldövezetben (nehogymá’ valaki ne hallja), ünnepekkor úgy vélik, feltétlenül folytatni kell valahogy a szomszédság szórakoztatását, egyébként elunnák magukat. Robbantanak hát, mondanám, éjjel-nappal, de az igazság az, hogy főként akkor, amikor legtöbben már aludni próbálnának. Végül is minek azt, ilyenkor úgysem dolgozik senki, nem? De igen, én.
Végtelenül naiv tudok lenni, ezért sokszor azon is elgondolkodtam már, mégis honnan szerzik be a suhancok a petárdát? Nap mint nap halljuk, olvassuk, hol mekkora összegre bírságolják az árusítást. Egészen addig csodálkoztam ezen, míg valamelyik évben a karácsonyi bevásárláskor nem súgta cinkosan a fülembe félméterenként valaki, hogy nagyon olcsó a petárda, ugyan vegyek már egy párat. A legjobban azonban mégis egy minapi magyarországi tévéhíradó egyik filmje tetszett. Ott szabad pirotechnikai eszközöket árulni, de csak engedéllyel, robbantani azonban csak szilveszter éjjelén legális.
Ami megmarad, azt vissza kell vinni az üzletbe. Rögtön meg is jelent előttem a tömbházunk előtti gyereksereg, amint január elsején délután megjelenik a piacon, megkeresi a kedves ukrán bácsit, és azt mondja: kezit csókolom, szeretném ezeket a tűzijátékokat és pufogtatóeszközöket visszaszolgáltatni, mert a tévében azt mondták, holnap már pénzbüntetéssel sújtható a használatuk…
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.