2010. január 05., 10:152010. január 05., 10:15
Elégedetten ültem le a számítógép elé megírni a magvas gondolatokat, közben azon kuncogtam magamban: nocsak! hadd olvassák a más vidékeken élők, mi, gyergyói székelyek, nem vagyunk fellegekben járó népség, minden mende-monda ellenére inkább az jellemző ránk, hogy döntéseinket megfontoljuk és reális, szilárd alapokra helyezzük.
Aztán a „körbekérdezés” után következett rengeteg munka, munka, munka, vészesen közelgett a szilveszter is, és én egyre fáradtabb lettem. Barátaim, rokonaim óvatosan „pedzegették”: milyen tervem van szilveszterre, és tettek jobbnál jobb ajánlatokat. Na, de minél inkább unszoltak a bulira, bennem annál inkább kezdett kikristályosodni a gondolat: nem megyek sehová!
És úgy is lőn… Szépen otthon maradtam a macskámmal, de attól még megadtam a módját az óévbúcsúztatónak: megterítettem ünnepélyesre az asztalt – a macskának is – és tálaltam az előre elkészített ételeket – természetesen, a macskának is. Aztán miután megvacsoráztunk mindketten, végigpásztáztam a tévé valamennyi csatornáját és megállapítottam, hiába van többtucatnyi csatorna, sehol nincs egy igazi jó szilveszteri műsor, úgy döntöttem, hogy a magam és a macska részéről elköszöntöm az óévet még este tíz óra körül.
Azzal szóltam a macskának, „gyere, doromboljuk át magunkat az új évbe”, és lefeküdtünk aludni. No, ebből nem lett semmi, mert éjfélkor a szokásos szilveszteri csinnadratta kivert az ágyból, szegény macskám pedig ijedtében úgy elbújt, hogy egy órán át kerestem, míg megtaláltam a lakásom kétségkívül legvédettebb zugában. S ha már úgysem tudtam aludni, és a tévében sem volt mit néznem, eldöntöttem, valami hasznos tevékenységgel töltöm a szilveszter éjszakát. Eszembe jutott, hogy valahol az egyik blogon láttam egy érdekességet, ami birizgálta a fantáziámat.
Összegzésféle kérdésfelvetés volt arról, mi volt jó, illetve rossz 2009-ben, de arról is, mit csinálnék másként 2010-ben. Nosza hozzáláttam a munkához, és úgy hajnalra el is készültem a „mérleggel”, majd megállapítottam: van min dolgoznom 2010-ben. Aztán a megerősítés kedvéért azt a néhány dolgot, amit föltétlenül másként csinálnék idén, piros filccel bekarikáztam, sárgával satíroztam, hogy rögzüljön. Majd elégedetten tértem nyugovóra: elvégre semmilyen újévi fogadalmat nem tettem…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok