2011. február 28., 10:172011. február 28., 10:17
Persze az RMDSZ-nek szíve joga úgy elnököt választani, ahogy akar, csak akkor nincs sok értelme demokráciásdit játszani: a történtek alapján még a PSD és a PNL is demokratikusabban működik az RMDSZ-nél, hiszen mindkét alakulat legutóbbi tisztújítására jellemző volt a nyílt verseny. Az RMDSZ-nél viszont már jó előre eldőlt, hogy a hivatalos „kiválasztottnak” kell elfoglalnia a trónt, a megválasztása melletti egyetlen érv pedig az, hogy ő az elnöki tisztségről leköszönő Markó Béla jelöltje.
Immáron tény tehát, hogy az RMDSZ szövetségi elnökét Kelemen Hunornak hívják, így elvileg neki kell majd döntenie arról, merre halad tovább a sorsdöntő kihívások előtt álló szövetség. Ezekből pedig nem kevéssel szembesül: a katasztrofális kormányzati teljesítmény miatt a parlamenti küszöb alá csúszott, az ellenzéki pártok továbbra is szeretnék a maguk oldalára állítani, ráadásul a Fidesszel fennálló fagyos kapcsolattal is kezdeni kell valamit. A kongresszuson elhangzott, a kelleténél nyersebb, de őszinte üzenet – amelynek hangnemével a budapesti kormánypárt azért talán kissé elvetette sulykot – egyértelmű: ha nem áll mellé, az RMDSZ a továbbiakban még kevésbé számít majd partnernek.
A Fidesz bizalmát élvező új párttal is le kell ülnie tárgyalni – mindezt olyan körülmények között, hogy a most elfogadott módosítások nyomán nő a regionális szervezetek – azaz a helyi kiskirályok – hatalma, ami a központi vezetés autoritását csorbítja. Az RMDSZ retorikájában, magatartásában és az alapszabály-módosításokban benne rejlik, hogy a tárgyalásra való készség hangoztatása közben a versenypárti szerep megerősítésére készül, így továbbra is a konfrontációra, az egyedüli érdek-képviseleti szervi státus megőrzésére alapozza stratégiáját. Ha valóban így lesz, az „új” szövetség új elnöke ebből a szempontból tényleg a folytonosságot képviseli.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.