Kezdődik a tanév, a sok-sok éves tanügyi gondok-bajok pedig töretlenül folytatódnak. Talán a vakációban bizonyos helyeken sikerült is megoldani ezt-azt, jobbítani a helyzeten, de amikor szeptember első napjaiban menetrendszerűen bemondták a minden évben ugyanúgy hangzó panaszt, hangosan felnevettem.
2015. szeptember 13., 19:422015. szeptember 13., 19:42
Sürgősen el is szégyelltem magam előtt magamat, de ahányszor én már szeptemberben hallottam, hogy hány iskolának a megnyitását nem engedélyezik a közegészségügyi szervek, aztán ugye csak becsengetnek, és a következő tanévkezdést megelőző bejelentésig nem történik semmi, hát valójában nem is nekem kellene restelkednem a túlzott vidámságom miatt.
Igen, ilyenkor bőszen sorolják a számokat, lehetőleg minél gyorsabban elhadarva, nehogy bárki is megjegyezzen belőlük valamit, de nem is a számok a hibásak, hisz amit már fentebb is mondtam: úgysem történik semmi. Idén hallottam még egy „újdonságot”: a városi iskolák közül a régi, patinás épületekben működők külön gondja, hogy túlságosan nyomottak, nincs meg a megfelelő légtér. Csakhogy műemlékekről lévén szó, nem lehet rontani-bontani, nincs más hátra, mint a szorongás – sopánkodott egy illetékes.
Erről csak annyit, hogy aki ezt az adatot felvette, életében nem járt száz évnél idősebb épületben, ahol a belmagasság majdnem két tömbházszoba magasságának összege: közelíti a négy métert. Ilyen épületben lakunk, és az iskola, ahol huszonkét évig működtem, még ilyenebb magasságú. És van még egy újdonság: Bukarest egyik kerületében kivonják a forgalomból a hagyományos osztálynaplókat, és csakis e-katalógust fognak használni.
A hírben két szempontból is megdicsérték az újítást: egy gombnyomással megnézheti otthonról a szülő csemetéje jegyeit, a tanerőnek pedig nem kell aktakukac módjára hosszadalmasan készítgetni a különböző – egyébként teljesen fölösleges – kimutatásokat. Na ez az! Ezért fog ez a kísérlet egyszeri próbálkozás maradni, nehogy már véletlenül szerencsétlen tanerőnek eszébe jusson gondolkodni a rendszer bajain, az előző évekhez képest időmilliomos lévén.
Szépen vissza a megszokott papírgyártáshoz, az indoklás pedig az lesz, hogy sok helyen akadozik az áramellátás, de se gyertyafény, se petróleumlámpa nem indítja be az e-kütyüket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!