VEZÉRCIKK – Az utókor majd eldönti, hogy valóban mérföldkőnek bizonyult-e a vasárnapi nap a rendszerváltás utáni Románia történelmében.
2014. december 21., 19:482014. december 21., 19:48
Egyelőre azonban túl zavaros minden ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le. Szép lenne például Klaus Johannis államfői beiktatása kapcsán arról beszélni, hogy negyedszázad után a román demokrácia felnőtt annyira, hogy a nép vezetőjének választott egy nem román nemzetiségű és nem ortodox vallású jelöltet, azonban szó sincs erről.
Elsősorban amiatt, mert ma Johannis azért lehet az ország elnöke, mivel a Ponta-kormánnyal elégedetlenek tömegének protestszavazata biztosított számára helyzetelőnyt, másodsorban ugyebár – a kormányzó szociáldemokratákhoz hasonló – gyakorta sovén hangot megütő pártok sorakoznak fel mögötte. A mi nézőpontunkból ugyanakkor az sem feltétlenül jó ómen, hogy ő igazából nem az egyik őshonos kisebbség tagjaként határozza meg önmagát, hanem politikai nemzetet vizionál, amelyben mindenki román, és büszke is erre.
De vannak pozitívumok is. Máris szimpatikus például, hogy legfőbb céljai közül a politikai és a szociális ellátórendszerek reformját, valamint a korrupcióellenes küzdelem fontosságát emelte ki, amikre az ország valamennyi lakosának égető szüksége van. Cselekvési terve alapján egyébként egy újabb aktív államfőre számíthatunk, aki nemcsak a diplomáciában és a jogszabályok felülbírálatában vállal majd szerepet. Ezért is jogos a magyar közösség elvárása irányában, hogy ne hagyja figyelmen kívül sajátos igényeiket sem.
Az elmúlt időszakban a kilencvenes évekre emlékeztető jogtiprásoknak vagyunk szemtanúi, a rendszerváltás 25. évfordulóján még ott tartunk, hogy bírság jár a magyar himnusz elénekléséért, jelképeinket pedig bírósági ítéletek kényszerítik le a közintézmények homlokzatáról. És nemcsak onnan.
A Székelyföldön a napokban ezrek tiltakoztak a hatalom hozzáállása miatt. Ebben a kontextusban Johannisnak állást kell foglalnia. Az pedig, hogy mit üzen majd először államfőként a magyaroknak, sokat el fog árulni arról, hogy mit várhatunk tőle.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!