Ha minden jól megy, újabb, jelentős autonómia jöhet létre Európában. Ha a kijevi törvényhozás megszavazza a Petro Porosenko államfő által a régiók különleges jogállásáról benyújtott alkotmánymódosító javaslatot, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Donbasz régió és akár Kárpátalja is önrendelkezést kaphat.
2015. július 16., 17:412015. július 16., 17:41
Persze még túl sok a homályos elem. A parlament pozitív döntése nem borítékolható, és azt sem tudni, hogy a decentralizáció milyen mértékű lenne. Ami pedig a legfontosabb: kérdéses, hogyan fogadja a döntést Donyeck és Luhanszk megye szakadár vezetése, és az őket támogató Oroszország.
Szomorú, hogy egy véres polgárháború és nemzetközi nyomás volt szükséges ahhoz, hogy Kijev belássa: azzal senkinek sem tesz jót, ha azzal söpri le az asztalról az önrendelkezési igényeket, hogy azokat kizárólag az ország területi egységét megbontani akaró külső erők sugallják. Emlékezetes: a szakadárok fellépésére – és Moszkva beavatkozására – az szolgáltatta az ürügyet, hogy Viktor Janukovics uralmának megdöntése után a „demokratikus”, „európai szemléletű” új ukrán törvényhozás ostoba módon visszavonta a kisebbségi nyelvek regionális használatát lehetővé tevő jogszabályt.
Ha most Kijev belátó lesz, és sikerül háttérbe szorítani a napokban Kárpátalján fegyveres konfliktust kirobbantó szélsőséges, fasisztoid erőket, akkor komoly jogköröket ad át a régióknak – nem csupán a Donbaszban, hanem Kárpátaljának és Csernyivcinek is -, ezzel is jelezve szándékát a normális rendezésre.
Ha ez megvalósulna, akkor a szakadároknak sem igazán lenne már okuk az ellenállás folytatására. Egy széles körű autonómia a teljes körű anyanyelvhasználattal és az autonóm régió működését biztosító pénzügyi források szavatolása mellett okafogyottá tenné az elszakadási törekvéseket. Persze tudjuk, a végső szót Moszkva mondja ki, Oroszországnak pedig nem feltétlenül érdeke, hogy stabilitás legyen a térségben, ezért félő: mesterségesen tovább szítja az ellenségeskedést.
Csak reménykedhetünk, hogy nem így történik. Ez ugyanis jó alkalom lenne, hogy újfent bebizonyosodjék: a széles körű autonómia jó megoldást jelent az etnikai konfliktusokra és a többség-kisebbség ellentétre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!