JEGYZET – Amikor még sokkal visszafogottabban folydogált a közélet, a két legmelegebb nyári hónapot, júliust és augusztust uborkaszezonnak nevezte mindenki.
2015. július 14., 20:082015. július 14., 20:08
A szorgalmas háziasszonyok alanyi jogon, hisz beérési sorrendben, mondhatni futószalagon készítették a befőtteket, hogy aztán télen ne legyen hiány a nyár ízeiben.
De mindenki más is így nevezte, mert ekkor mentek nyaralni, a gyerekek három hónapra kiszabadultak az iskola kötelékeiből, a kulturális intézmények szintén jól megérdemelt pihenésüket töltötték, vagyis – már majdnem azt a hazugságot mondtam, hogy a fű se nőtt – uborkaszezon volt. A sajtó is könynyedebb témákat feszegetett, mert nyáron elég a tűző nap hatása, nem kell még a sorsdöntő gondokat is magunkra vennünk.
Csakhogy ennek vége. Befőzni már csak a legszenvedélyesebb konyhatündérek főznek be, majdnem minden készen is kapható, és a gyerekek rendületlenül vakációznak nyáron. Egyébként viszont, mintha csak összeesküdött volna ellenünk a világ (egyesek szerint valóban ez történt!), szinte minden napra jut valami „téli” téma. A régi uborkaszezonban csak az lopott ilyenkor, aki nagyon rá volt szorulva, és ölni is csak az ölt, aki képtelen volt magát őszig megfékezni.
Ehhez képest most mit hallunk: bankrablás, csőd, szörnyűbbnél szörnyűbb terrorcselekmények. Szavamra mondom, egyáltalán nem szeretem a bulvár, mondén híreket, de a naponta érkező kivégzések, agyonverések között enyhítően felüdítő, hogy a volt elnök immár szabadon engedett szőke ciklonja kit, hogyan, milyen mennyiségben puszilgat egy tóparti vendéglő hűvösében – természetesen csak azután, hogy bebiztosította magát jó sok lesifotóssal, nehogy véletlenül a világ ne értesüljön az ő pillanatnyi hormonszintjéről.
És persze mostanában vannak a felhajtásos lagzik, hallani válásokról is, de ez utóbbival vigyázat: elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, s a bulvárhírből átsiklik minden a kriminalisztikába, vagy legalábbis a pénzügyi bűnözés területére. És vannak fesztiválok: ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani mindet, csak itt, a mikrokörnyezetünkben, s ha fesztivál, akkor díjnyertes produkciók is vannak, aminek mindig szívből lehet örülni. Közben meg már lehet várni az őszt, amikor beindul minden, vége az uborkaszezonnak, amire egyébként időnk sem maradt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!