Várható volt, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak borzonti tábora, ezzel együtt a Jobbik jelenléte bőséges nyersanyagot szolgáltat a nyári hírtelenségben szenvedő sajtónak s a tömény semmittevésben unatkozó politikumnak.
2013. augusztus 12., 19:342013. augusztus 12., 19:34
Traian Băsescu a Marosfőn vendégeskedő határon túli – a mai Magyarországon kívüli szülőhazájában élő magyarokhoz hasonlóan sanyargatott – románoknak igyekezett bizonygatni, hogy az általa képviselt anyaország nem mostoha; közvetett módon pontosan arra utalva, amit Vona Gábor Jobbik-elnök Borzonton, illetve Tőkés László valamivel korábban Tusványoson magyar megközelítésből, csak más szavakkal megfogalmazott.
Felhorgadásával Băsescu nekünk is üzent, amikor anyaországunkat, politikusainkat és nyári szabadegyetemeinket a feszültség(keltés) gócpontjainak és eszközeinek tekintette. Megköszönve szépen egyúttal a magyarok mindenkori – ezen belül tusványosi – vendégszeretetét, s azt az erdélyi székely-magyar támogatást, amelynek köszönhetően államelnökként ma még tetszeleghet s szólhat egyáltalán. Amely tisztségben szűk másfél esztendőn belül számára nincs tovább, a maradék puskapor tehát elsüthető, hiszen a kapitány más hajóra kerül. Netán egyenesen a partra.
De lépjünk tovább, mert a lényeg nem ez. Hiszen a határon túli nemzetrész sorsát boncolgató kérdésekben mindkét fél álláspontja világosan jelzi, hogy a mindenkori anyaország, vagy ha úgy tetszik: anyanemzet számára a határain kívül élő részek feletti felelősségvállalása ténylegesen és tevőlegesen kötelező. Ez alól senki nem bújhat ki.
A rejtély kulcsa nem a szavak keménységében és a sajtó híréhségében keresendő, hanem ott, hogy például az érintett közép-kelet európai országok, esetünkben Magyarország és Románia olasz-osztrák mintára a nyilatkozatokon és üzengetéseken túl hajlandók-e érdemben tenni egymás nemzeti kisebbségei kölcsönös jogvédelme terén. S hogy az Európai Unióban megértik-e végre, hogy nem csak a földrész nyugati részén az elmúlt években-évtizedekben letelepedett nemzeti kisebbségek védelme fontos, hanem a vén földrész keleti fertályában őshonos, de anyaországuk határian kívül rekedt milliós nemzetrészeké is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!