VEZÉRCIKK – Jól beszélnek azok, akik a társadalomszervezésben, a közösség felrázásában, a politikai és civil szervezetek mozgalmi jellegének erősítésében látják az előrelépés lehetőségét. Azok pedig, akik ilyen-olyan okoknál fogva megkérdőjelezik egy másik, de a közös célért méltósággal és elhivatottan küzdő csoportosulás kezdeményezésének helyénvalóságát, bizony melléfognak.
2015. június 24., 20:322015. június 24., 20:32
A közelmúltban számos dicséretes próbálkozást láttunk arra, hogyan lehet szinte minden lehetséges fronton felmutatni, képviselni, kinyilvánítani a sorsunkért aggódók közös akaratát.
Mert a villámcsődületek szervezése legalább annyira fontos, mint a székely szabadság napi tüntetések, egy-egy civil megmozdulás a helyi tanácsülésen legalább akkora haszonnal járhat, mint egy felszólalás Bukarestben vagy az Európai Parlamentben, ahogy a nemzetközi jogvédő szervezeteknek elküldött e-mail is sokat nyomhat a latban, akárcsak egy strasbourgi vagy washingtoni tárgyalássorozat.
Persze a cél egyelőre a jövő homályába vész, de már elejétől fogva érezni kell ahhoz, hogy idővel látótávolságon belülre kerüljön. Az érzékeltetés tudománya, művészete pedig nem merülhet ki az elmondta, hozzátette, hangsúlyozta, elpanaszolta, nehezményezte, elutasította jellegű sajtónyilatkozatokban.
A bársonyszékes irodákban véghezvitt munka ma már nem elég: az utcán is keresni kell az erőt a folytatáshoz. Ki kell gyógyulni a tömegiszonyból, mert a közösségünk legfőbb fegyvere immár nem a választási pecsét, hanem – az egyre inkább veszélyeztetett – jelenlétünk, a számszerűsíthető fizikai valóságunk. Meg kell mutatni, hogy még mindig sokan tudunk lenni, ha akarunk. Ahogy csaknem negyed évszázados rejtőzködés után a 2013-as marosvásárhelyi felvonuláson, majd a székelyek nagy menetelésén történt.
Ebből kiindulva pedig minden olyan próbálkozást fel kell karolni, amely közösségi élménnyé emeli a jogharcot. Ha az SZNT azt mondja, lármafákkal világítja körbe a Székelyföld határait, akkor nem a pikniktörvénynek kell eszünkbe jutnia, hanem az őrtűzrakás izgalmának. S aztán vonulhatunk tovább, mind-mind ahhoz csatlakozva, aki éppen kitalált valamit. Mert ha még nem is látjuk, de legalább közösen érezzük a célt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!