2010. augusztus 10., 10:562010. augusztus 10., 10:56
A történet annak idején meglepően jól sült el. Azt üzente országnak-világnak, hogy a Szent Anna-tónál, a Székelyföldön rend van, szabályok vannak, amelyeket valamennyi odalátogatónak be kell tartani. Amint a Krónika mostani látlelete mutatja, az akkori kép enyhén szólva idealisztikus volt. A Szent Anna-tó – a környékét gondozó Ecos Club minden igyekezete ellenére – nem sokban különbözik más székelyföldi turisztikai célpontoktól.
Az odalátogató rendre azzal az élménnyel távozik: ha ez a hely Svájcban vagy Ausztriában lenne, milyen turistaparadicsom lehetne. Hiába egyedi a fenyvesekkel felnőtt vulkánkráter és a benne simuló tó látványa, ha járhatatlanok az utak, ha szemetes a környék, ha nincsen megfelelő számú és megfelelő minőségű vécé, zuhanyozó, ha egyes turisták nincsenek tekintettel a többiekre, maximálisra csavarják a hangerőt a zenegépen. Amikor a látogató összegezni próbálja az élményeit, csak a vérmérsékletétől függ, hogy a hiányosságok keltette csalódottság vagy a nagyszerű táj látványának a katarzisa írja felül a másikot. A turisztikai potenciál és a visszahúzó körülmények versenyében sokak számára az utóbbiak kerekednek felül. És így van ez a Gyilkos-tónál, a Békás-szoros megrendítő sziklafalai között, a parajdi sóbányában vagy a kovásznai Tündérvölgyben is.
Felemás érzéseket gyűjthet a turista a magánbefektetők bekerített telkein, panzióiban is. Lehet, hogy a filegória alatt csobog a patak, és a padló üvegcsíkjain követheti, mint úszkálnak a pisztrángok a lába alatt, de az élvezetbe percenként belehasít a fogadót csinosító munkások láncfűrészének a zaja. A Székelyföld ma még messze nem az, ami lehetne. Mentségül szolgál, hogy ma még nagyon sok körülményt nem a székelyföldi emberek határoznak meg. A tisztaságot, a mosolyt, a vendéggel való törődést azonban nem Bukarestben szabályozzák. A székelyföldi turizmusban érdekelteknek, az önkormányzatoknak és végső soron a székelyföldi embereknek arra kell törekedniük, hogy a végső kép kialakításában az általuk befolyásolható tényezők legyenek nyomatékosabbak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok