2010. augusztus 18., 10:532010. augusztus 18., 10:53
Ám aki nem tud otthon ülni, elindul a hegynek – mondhatnánk a népi bölcsességet imitálva. Így tettem én is, felmentem a hegyre, hogy onnan nézzek szerteszét, de csalódás ért, mert a hegytetőről csak újabb hegyeket láttam, amelyeket megmászni már nem volt mivel. Az alföldi lábaim és tüdőszerkezetem vehemensen tiltakozott az erdélyi táj jelképei ellen, és minduntalan a völgyben csordogáló patak felé kacsingatott.
Úgy kellett ostoba szerveimnek, azt hitték, a hegyi gombászás olyan, mint otthon, kimegyünk a legelőre, és bekukkantunk minden második tehénlepény alá, hátha ott lapul a friss finomság. Ez itt nem megy, fel kell húzni magunkat a sziklára, minden testrészünkkel kapaszkodni kell, és amint észreveszünk egy pár ehető fajtát, illetve azt az egyet, amelyet ismerünk, ki kell kaparni a moha alól. Kaparászás közben nem szabad elengedni a zacskót, mert elszalad az a pár darab is, amelyet nagy nehezen kaparintottunk meg, de a gravitáció erőivel is komolyan kell harcolni, mert egy óvatlan pillanatban magával ránt a sötét (hegy)oldal. Nem könnyű kirándulás, de megéri, mert olyan tájakon gázolhat az alföldi csizma, amelyekről még álmodni sem mer a latyakos pusztában. Az pedig külön élvezetszámba megy, amikor meg is eszi a medvelátott gombát, és büszkén mutogatja a családnak otthon, válogatás közben, hogy a sok moha és avar közül előbukkanó narancssárga törmelék az ő keze munkáját dicséri.
Tenyeres-talpas munka ez, kérem tisztelettel, komoly küzdelem a mindennapi betevőért. Egyébként vannak olyan emberek, akik ebből a foglalkozásból élnek, és minden napjukat az erdőben töltik, sőt még éjjel, lámpással világítva is gombát keresgélnek. Ők hamisítatlan hegyi emberek, nem kirándulnak, nem is méláznak elmerülve a táj szépségeiben, hanem arra gondolnak, minél rövidebb idő alatt a lehető legtöbb kalapost tömjenek a zsákba, amelyet aztán az eperszedő honfitársaik a déli tájakon bontanak ki konzervekből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok