2012. június 19., 10:012012. június 19., 10:01
Vagy pedig folytassa a kampány idején jól bejáratott retorikát, miszerint nincs szükség a versenypártokra, csakis az RMDSZ-re, az anyaországból „importált” kampánytámogatás pedig gyengíti az erdélyi magyar közösség önkormányzati képviseletét. Nos, a végeredmény azt bizonyítja, hogy ha a magyarok tömeges szavazókedvét nem is hozta meg, a hármas megmérettetés nemhogy gyengítette, hanem – néhány kivételtől eltekintve – éppenséggel erősítette a magyar jelenlétet a települési, megyei önkormányzatokban.
Csakhogy ennek beismerése snassz az RMDSZ számára, ebben az esetben megdőlne ugyanis a huszonkét éve – az MPP, majd az EMNP megjelenése óta még hangsúlyosabban – hangoztatott tézis arról, hogy egyedül a szövetség képviselheti az erdélyi magyarokat, a politikai konkurencia pedig haszontalan.
Emiatt számos RMDSZ-es politikus, közülük is elsősorban a helyhatósági választáson alulmaradt vagy valamely testületből, funkcióból kipottyant potentát váddal elegyített magyarázkodásként szajkózza, miszerint bizonyos helyeken az MPP-sek vagy a néppártiak szereplése miatt jutott egy-két tanácsosi, polgármesteri, megyei tanácselnöki mandátummal kevesebb a tulipános alakulatnak, hiszen a fenyős vagy csillagos pártra leadott szavazatokkal együtt az RMDSZ-nek összejött volna a győzelemhez szükséges voksarány.
Nos, ez a megközelítés épp annyira nevetséges, mintha Hollandia futballválogatottja azt mondaná: ha Cristiano Ronaldo a saját, és nem a narancssárgák kapujába rúgott volna két gólt, akkor nem a portugálok, hanem a németalföldiek jutottak volna tovább a labdarúgó-Eb negyeddöntőjébe. Amúgy meg milyen alapon gondolja az RMDSZ, hogy alternatíva hiányában a tulipánra szavaztak volna a két másik magyar párt hívei?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.