2011. november 10., 09:492011. november 10., 09:49
Tudják, a hidak épp a sarkunk alatt bomlanak le, felborul a Szabadság-szobor és hasonló szörnyűségek. A lényeg, hogy túlélni lehetetlen – mai elképzeléseink szerint erről a dinoszauruszok tudnának leginkább mesélni.
Ha jobban belegondolok, csodálom, hogy egyáltalán van még élet a Földön. Az időről időre felbukkanó világvégejóslatokat figyelmen kívül hagyva is megszámlálhatatlan dolog fenyegetett már minket. Itt van például mindjárt az ezredforduló. Sokan emlékezhetünk arra a hisztériára, ami az 1999-es szilvesztert megelőzte: a jóslatok közül a legenyhébb – és a naivabbak számára a leghihetőbb – az volt, hogy a világ összes számítógépe egyetlen pillanat alatt bedobja a kulcsot, mikor éjfélt üt az óra, hiszen képtelen kétezernél tovább számolni – vagy valami hasonló értelmes és rémisztő magyarázat. Nos, meglepetés: semmilyen számítógép nem állt le, nem alakult ki általános káosz, nem jött el az apokalipszis, és mi máig vígan internetezhetünk. Aztán ott vannak a napkitörések.
A sajtó minden alkalommal hűségesen beszámol róla, amikor hasonló jelenséget észlelnek a tudósok Naprendszerünk központi csillagának felületén. Már tudjuk: leállhat az áramszolgáltatás, megbetegedhetünk tőle, egyáltalán szörnyű dolgok történhetnek. És akkor még arról nem is beszéltem, mi lesz, ha a Föld mágneses pólusai megcserélődnek. Nos, rossz hírem van: fogalmunk sincs, mi lesz. De – nem vicc – talán a dinoszauruszok ezt is tudják. Nem baj, miután valahogy sikerült felnőnünk, miközben valószínűleg legtöbbször az udvaron játszottunk, undorító bogarakat és csúszómászókat fogdostunk, és fogalmunk nem volt a reformkonyháról, ki tudja, talán még azt is túléljük, ha egyszer csak az iránytűink tótágast állnak.
Legalábbis még egy évig, jövőre ugyanis – figyelem! Lejár a maja naptár. De hogy ez mit jelent? Fogalmunk nincs, talán csak kifogytak a kőből vagy az inspirációból, de a lényeg megint csak az, hogy miért ne féljünk már egy kicsit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok