Tovább él(tet)ő történeteink

Hogy csak néhányat említsünk, ez történik a nagyobb lélegzetű rendezvényeken: a háromszéki Szent György Napokon, a nagyváradi Szent László Napokon, a nemsokára kezdődő Vásárhelyi Forgatagon, az épp javában zajló szatmári Partiumi Magyar Napokon és Kolozsvári Magyar Napokon éppúgy, mint a kisebb városok, községek ünnepein. Azonban azon túl, hogy sokan igyekeznek tartalommal telíteni az elcsépelt, immár közhelyszámba menő „közösségi összefogás”, „jövőépítés”, „emlékezés”, „tisztelgés”, „közös értékeink felmutatása” kifejezéseket, a települések ünnepein ilyenkor valami másnak, ennél többnek is történnie kell.

Mert kell valami kézzelfoghatatlan, megszokott szavainkkal nem biztos, hogy leírható vonz- és hajtóerő, ami megteremti az ünnepnapok, találkozások létjogosultságát, ami évről évre képes hazacsábítani az elszármazottakat, bekapcsolni a helyieket az események körforgásába, megszólítani azokat is, akik előbb rácsodálkozó, külső szemlélőkként, majd aktív résztvevőkként járulnak hozzá ahhoz, hogy ezek az ünnepek valóban kiteljesedhessenek.

Kétségtelen, hogy az erdélyi magyar kisebbségi társadalom mindennapjaiban, életében nagy szükség van erre a vonzerőre, amely jórészt a találkozásainkat a jövőben is megalapozó, közös, élő történeteinkből táplálkozik. Olyan nagyobb vagy kisebb léptékű, lélektől lélekig vezető közös történetek ezek, amelyek életszerűségük okán túlmutatnak a kerek évfordulókon, függetlenek politikai széljárásoktól, szólamoktól. Ezek azok a történetek, amelyekből erőt meríthet a városnapokra hazalátogató, egykori élete színhelyeit, szereplőit kereső éppúgy, mint az, aki a szürke hétköznapokon is belakja a várost.

Hogy mi gazdagítja, telíti élettel az ünnepeket, annak biztosan köze van az úgynevezett genius locihoz is, a hely szelleméhez, ami az év többi részétől eltérően ilyenkor talán erősebben érződik. Ez az a bizonyos helyi ihlet; az adott helyen uralkodó, onnan kisugárzó szellemiség, amit a régi rómaiak valamely ház, vidék védő szellemének tekintettek.

A városnapi ünnepségeken főleg az ilyenkor továbbszövődő közös történeteink feladata, hogy életben tartsák a hely vonzó szellemét. Hiszen szép szavakon, történelmi visszatekintéseken túl élő, éltető történeteink képesek valóban összekötni bennünket.