2013. április 19., 08:462013. április 19., 08:46
Szó sincs semmilyen lenyúlásról, az ételt magyar jellegzetességként hirdetik – ellentétben a szlovákokkal, akik kulturált és barátságos módon az EU-ban is szlovák specialitásként jegyeztették be –, csak éppen egy török gyorsétteremlánc csapott le az ötletre, miután tulajdonosa Magyarországon megismerkedett vele. Akár azt is mondhatnánk: Magyar, török két jó barát / Együtt süti a kalácsát, ha a profit nem kizárólag török zsebbe vándorolna. Ez persze nem a szemfüles török vállalkozó hibája, hanem inkább a mienk. Mintha mi, magyarok Nyugaton csak hátrafelé nyilazni, kultuszfilmekben maradandót alkotni (lásd Kertész Mihály Casablancáját vagy Lugosi Bélát Drakula gróf szerepében), meg atombombát készíteni tudnánk, de egy olyan egyszerű, nemzetünk hírnevét szélesebb körben is öregbítő dolgot, mint a magyar étkezési kultúrát népszerűsítő gyorsétterem-hálózatot, már nem tudunk létre hozni.
Pedig az egyszerű, középosztálybeli nyugati (meg keleti, északi és nem utolsósorban déli) emberek szívébe ezzel tudnánk jobban belopni magunkat, nem az Aranycsapat-nosztalgiával, még akkor is, ha a nagy futballnemzetek veterán szurkolóinak még mindig bepárásodik a szeme, ha meghallja Puskás Ferenc nevét. Kétségtelen, hogy Puskás is jó nemzetbrand, de egy finom kürtőskalács legalább olyan jó, még úgy is, hogy a török vállalkozó saját ízlése alapján kissé bővítette is a kínálatot, és sajtos-olivás, illetve jalapeno csilipaprikás változatot is készít. Jó lenne okulni a kürtőskalács berlini hódításából, és tanulni a törököktől, már csak azért is, mert saját történelmi tapasztalatunkból is tudjuk, hogy a törökök a hódításhoz nagyon értenek.
Úgyhogy jöhetnek a nemzetközi piac és a külföldi ízlelőbimbók meghódítását célul kitűző magyar étteremláncok, amelyek a magyar ételek népszerűsítésével a magyar kultúrára is jobban felhívhatnák a figyelmet – persze nem a kádári időkben lebutított, neoprimitív ízetlen gulyás – tocsogós pörkölt –, műízű hortobágyi palacsinta szintjén. Emellett más jellegű ételeket is forgalmazhatnának, például török kebabot vagy köftét – természetesen kissé magyarosítva, házi Erős Pistával vagy tokaji mártással nyakon öntve. Mert azért valahogy az olajbogyós kürtőskalácsért is vissza kell vágni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!