2013. április 12., 08:432013. április 12., 08:43
Úgyhogy ha a magyar történelemből ismerünk már darabontkormányt, a közelmúltban pedig a „bankárkormány” kifejezés is bekerült a köztudatba, akkor elmondhatjuk, hogy Romániának tévékormánya van.
Mindez jórészt annak a sajátos helyzetnek tudható be, hogy az országban annyi hírcsatorna működik, hogy előfordulhat: akad olyan harmadik világbeli ország, amelyben televíziós készülékből sincs annyi. Az ok egyszerű: az emberek elenyésző hányada olvas minőségi politikai lapokat, televíziója viszont mindenkinek van. Ezért aztán minden olyan mágnás, aki politikai befolyásra is pályázik, gründol magának egy hírtelevíziót, ahol saját magát, valamint az uszályába szegődött politikusokat futtathatja. Ennek nyomán nincs olyan kormánypárti vagy ellenzéki illetékes, aki ne lenne hajlandó azonnal reagálni, ha az orra alá dugnak egy mikrofont. A miniszterelnök a parlamentből a kormánypalota felé távozóban, a kormánypalota elé megérkezve, a kormányülésnek otthont adó terem előtt, majd a kormányülés után is élőben nyilatkozik. Ezt követően este immár menetrendszerűen jelenik meg valamely kormánypárti hírcsatorna stúdiójában, hogy elmagyarázza, amit a nap során korábbi televíziós nyilatkozataiban mondott. Félő, hogy a hírverseny előbb-utóbb odáig fajul, hogy esténként már arról is élő közvetítést láthatunk, ahogy a kormányfő otthonában vacsorázik, tévézik, fogat mos, sőt ha néhány százaléknyi többletszavazat kihozható belőle, egy felnőttcsatornával arról is szerződést kötnek, hogy a feleségével lebonyolított pásztorórákat is élőben adják. Persze szigorúan éjfél után. Aztán lassan összemosódik a valóság és a fikció, a kormánytagok és a tévéhősök, és előbb utóbb-már nem is tudjuk biztosan megkülönböztetni egymástól a műsorokat: Ponta nyomoz a gazfickók után Dr. Csonttal, miközben kiderül, hogy az országot nagy Szulejmán irányítja a Gengszterkorzó főhőseivel közösen. És így igazából már kormányozni sem kell – idő sem nagyon marad rá – az emberek mégis azt látják, hogy a politikusok folyamatosan aktívak. Mit is mondjunk: ügyes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok