Ismét megszólaltak vasárnap a szirénák Temesváron annak tiszteletére, hogy 26 évvel ezelőtt kirobbant a romániai forradalom a bánsági mártírvárosban.
2015. december 20., 19:482015. december 20., 19:48
Az évfordulóra a helyi és központi hatóságok évről évre rendszeresen megemlékeznek, az egykori rendszerváltó eseményeknek immár egész könyvtárat betöltő dokumentációja van, a teljes igazságot azonban több mint negyed évszázad elteltével sem sikerült felderíteni.
Hosszú ideje elsősorban a szelektív emlékezet a szembeötlő Romániában, ahol ma már kevés szó esik arról, hogy annak idején mégiscsak egy református lelkész kiállása, egy református gyülekezet kitartása, majd egy soknemzetiségű és -vallású város szolidaritása vezetett a kommunista diktatúra megdöntéséhez. Közben arra sem derült fény, pontosan kik rendelték el a tűzparancsot azokban a vérzivataros napokban, kik tehetők felelőssé több mint 1100 ember haláláért és a több mint háromezer sérültért.
A forradalmárok már régen arra a következtetésre jutottak, hogy a kelet-európai társadalmak – beleértve a romániait – nem számíthatnak a belföldi bíróságokra a kommunizmus bűneinek felderítésében, ezért a problémát nemzetközi szintre kell emelni. Mindez évekkel ezelőtt megtörtént, az európai emberjogi bíróság pedig arra kötelezte a bukaresti hatóságokat, hogy tárják fel az akkori eseményeket, a bűnösöket pedig állítsák bíróság elé.
Ennek ellenére a főügyészség nemrég lezárta a forradalomdossziét, miközben az 1990-es bányászjárás ügyében folytatja a kivizsgálást. Ez a kettős mérce teljesen érthetetlen, és jogilag sincs rá magyarázat. Egyesek szerint nincs rá politikai akarat, mások mélyebb összefüggésben gondolkodva úgy vélik: Nyugat-Európa politikai és akadémiai elitjében ma is meghatározó befolyással rendelkeznek a marxisták és neoliberálisok, a domináns baloldali értelmiség pedig kettős mércét alkalmaz a totalitárius rendszerek megítélésében.
Mindkét vélekedésnek megvan a maga igazsága, a közelmúlt feltárásához pedig mindenképpen hozzájárulna, ha a temesvári forradalmárok kezdeményezésére feloldanák 1989 dokumentumainak titkosságát. E nélkül egyelőre sötétben tapogatózik a jelenkor, a felelősök pedig senkitől sem zavartatva élhetik nyugdíjas éveiket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!