2010. április 28., 11:392010. április 28., 11:39
Hümmögtem erre egyet, és fiam panaszát azzal hárítottam, hogy távhőrendszer-felújítás volt a városban és érthető, hogy por van. Meg egyébként portalanítanak a városban, valamelyik éjszaka szociális munkások takarítottak a főtéren. Aztán néhány napra rá a lányom tért haza hasonlóan zsörtölődve a fehér kabátja tűrődéseibe gyűlt szürkés port mutatva.
„Moshatom ki, pedig csak egyszer volt rajtam, mert olyan por van a városban, harapni lehet” – szájalt a lányom, hozzáfűzve, hogy „bezzeg Csíkszeredában” már rég feltakarították a téli csúszásgátló maradékait, az utakat, járdákat locsolják, lehet ott járni akár egy hétig is fehér vagy fekete holmiban, mert nem látszik meg a por rajta. „Meg egyébként is, míg Csíkszereda egyre szebb lesz, Gyergyószentmiklós egyre rondább képet fest” – érvelt tovább a lányom, kifejtve, már alig várja, hogy elteljen a vakáció, és ebből a poros városból visszamehessen a tiszta városba, ahol tanul. Na, de erre már én is felkaptam a vizet, és annak rendje-módja szerint leteremtettem mindkét csemetémet. „Fene a jó dolgotokat, hogy elfinnyásodtatok, az egyik Csíkszeredában, s a másik Bukarestben!” – reguláztam a gyermekeimet, aztán elviharoztam bevásárolni. Hazatérve, amikor már a fogaim között is por sercegett és szívesen mondtam volna én is valami cifrát, úgy véltem, jobb ha visszafogom magam, és nem feszegetem a kényes témát.
Aztán úgy hozta a sors, hogy nemrégiben Csíkszeredában és Bukarestben is dolgom akadt, és meggyőződhettem róla, bizony mindkét gyermekem igazat beszélt. Csíkszereda egyre gondozottabb, rendezettebb város benyomását kelti, Bukarest belvárosában pedig azon sugárutak mentén, ahol emlékeim szerint legalább bokáig lehetett járni a szemétben, most zöld mellényes munkások ültetik a virágot, nyírják a gyepet. Szemétnek pedig olyannyira nyoma sincs, hogy jóérzésű ember még a cigarettacsikket sem dobná el az utcán. Mindezt konstatálva, kissé megszégyenülten tértem haza kedvenc kis poros városkámba azzal a gondolattal, hogy majd szólok az illetékeseknek, legalább fejenként egy liter tejet hivatalból utaljanak ki minden lakosnak a szilikózis megelőzésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok