2011. szeptember 21., 09:422011. szeptember 21., 09:42
hogy bárhova sújthat, például rám vagy a szomszédos ágyban kistányérnyi kékszemekkel bámuló Rudira, de Rudi intett a szemével, hogy őt ne féltsem, jól elvan, csak kíváncsi, hogy mi lesz, boldogulok-e, de most már hamarosan eldől minden, és tényleg akkor előttem döndült a fejsze csorba éle, szikrázott a tűpöttyös betonpadló, a folyóson az alkoholisták megkönnyebbülten sóhajtottak, én átvettem a fejszét, nem tudtam, hogyan kell tartani, egy vagy két kézzel, marokra vagy csak lazán, de léptem azért hátra, úgy mint álmomban, amikor úgy teszek, mintha nem sietnék, pedig dehogynem, tulajdonképpen lélekszakadva rohanok, hogy elzárjam a fejszét, hiszen még a műanyag villa is veszélyes lehet, majd tűt döfök a fejszés karjába, nem ellenkezik, mintha ez lett volna a megegyezés, ő lecsap, én szúrok, félelmetesen mélyen alszik néhány órát, de délután már a folyóson hatvanhatozik a röhögő alkoholistákkal, és harsányan ugratják Rudit, aki gyermekien ártatlan és éppen ezért sebezhetetlen.
Aztán fontos személyiség érkezik, a katonaorvos Craiováról idelátogató unokahúgán fékezhetetlenül kitört a paranoia, hiszen egy szót sem ért abból, amit a többség mond, hirtelen egy város méretű összeesküvésbe csöppent, mindenki az elveszejtésére tör, egyetlen túlélő technika jut eszébe, lapul, megadóan tűri a sok idegen fehér köpenyest, a sürgést-forgást, majd a félrenézést kihasználva menekül, fel a vészesen hajladozó nyírfára, majd a csúcs felé menet közben szerzett ággal veszettül püföli az érte mászó tűzoltó sokat megért sisakját, s a buszjegynyi udvaron nem tudják kifeszíteni a ponyvát.
És senki nem marad szívesen, folyton veszekszünk, hogy mennének, én meg alkudozom, hogy még csak egy kicsit, amíg jön a főorvos úr, másként nem lehet, ez a szabály, és érzem, hogy a szolgalelkű porkolábot látják bennem, aki nem és nem érti, hogy nem itt a helyük, talán csak a táppénzcsalók, ők meghúzzák magukat, de közben irtózva néznek mindenkire, mert ők csak muszájból vannak itt, míg a többiek dühöngő őrültek, hiába mondják politikailag korrektül, hogy mentális zavarral élnek, valójában diszimulálnak, mindenki játssza a normálist. Nem, nem akarom ijesztgetni, csak adja már ide azt a csomag cigarettát...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok