JEGYZET – Nyolc éve, jó sok idő után befogadott a család. Mennyire vártuk, mennyire reméltük, hogy talán előbb is megtörténik.
2015. január 04., 21:212015. január 04., 21:21
És milyen nagy volt a boldogság, amikor végre elismerték. Igen, hivatalosan, ország-világ előtt, sziporkázó tűzijátékkal és gyöngyöző pezsgővel körítve jelentették ki, hogy rokonok vagyunk. Hogy a család kebelén a helyünk. Mi a nagy örömben csak nyeltük a könnyünk, felváltva szipogtunk-mosolyogtunk, és nem mertünk szólni, hogy ezt a rokonságot mi már nagyon régen tudjuk, de akár kiabálhattuk is, mintha csak mi hallottuk volna.
Nem, erre nyolc évvel ezelőtt már senki nem akart emlékezni, minek felidézni a sokszor megélt érzést, hogy tudásunk és hitünk szerint ott lenne a helyünk, ha a családnak szüksége volna a távoli rokonra. Aki ráadásul szegény is. Illetve vannak erőforrásai, nem is kevés, nem is akármilyen, de segítségre szorul ezek felmutatásában, mert egyedül nem megy.
De végre, van igazság a földön, a család kinyújtotta a kezét és magához ölelte a szegény távoli rokont. Nem fogtok csalódni, megháláljuk! Jók leszünk, kérjetek vagy mondjatok bármit, megtesszük. Az életünk árán is. (Na azért ez túlzás, az életünket azért mégsem!) És kezdtük volna máris a boldog családi életet, ha rögtön az elején ki nem derül, hogy nem igazán passzol a szó. Rokonság ide vagy oda, de mintha más nyelvet beszélnének. Vagy legalábbis másként.
A családi székhelyet például Brüsszelnek mondják, pedig a vak is látja, hogy az Bruxxel, esetleg Bruxellesz! Furcsa dolog ez a rokonság! És a többi közös birtok?! Hogy azok csak a közeli rokonok számára közösek, akárki nem mászkálhat csak úgy, kedvére. A rokonság tagjait sem lehet hátba-farba veregetni, ölelgetni-puszilgatni, becenéven hívogatni, vidáman elröhincsélni velük, úgy, ahogy az rokonok közt dukál. Nem, semmi ilyesmit nem tűrt ez a furcsa, karót nyelt társaság. A végén kiderül, hogy nevetni sem tudnak, nemhogy a hatás kedvéért elsírják magukat.
De ami az övék, az övék: meg kell hagyni, hogy szépen segítettek a már említett erőforrások felmutatásában és a családi vagyon olvasztásában. Ígérték, hogy kapunk belőle mi is. Majd ha teljesítjük a feltételeket, ha a jó magaviselet még jobb lesz, ha a szigorú nagybácsik-nagynénik rábólintanak. Addig várjunk nyugodtan, nagy az a fránya rokoni távolság. Amit ők szigorúan betartanak. De mi, ha éppen akarjuk, emlegethetjük a rokonságot (is).
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!