2013. március 26., 07:212013. március 26., 07:21
Sárga jelzés hétvégén az egész országban, és bizony nem az ilyenkor szokásos árvízriasztás, hanem havazás, havas eső és hideg a járulékos széllel. Sőt égszakadás-földindulás, még egy jégesős nyári záporszerűség is megérkezett pár nappal ezelőtt, amit szintén utálok, mert villámláskor gyakran van áramingadozás vagy egy-két másodperces kiesés, ami nem egyszer vágta már tönkre a számítógépemet. Ja és persze én sem élveztem, amikor lefagyott a kokárda a kabátomról a nemzeti ünnepi megemlékezéseken.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lépjünk egyet hátra, és ismerjük el: márciusban bizony megesik, hogy hideg van. Sőt arra is emlékszem, hogy második-harmadik osztályban a tanító néni arra biztatott bennünket, lányokat, hogy mossuk meg az arcunkat a márciusi hóban, mert a néphagyomány szerint attól szépek leszünk egész évben. Ergo nem 2013 volt a világtörténelem első olyan éve, amikor rossz idő volt március idusán. De én még olyanra nem emlékszem, hogy emberek tömegei állították volna biztosra: Magyarországot szándékosan havazta el valaki a nemzeti ünnepen. Egyesek még azt is tudni vélik, honnan és milyen megrendelésre érkezett az utakat elzáró és általános közlekedési káoszt okozó hóvihar az országba.
A – gondolkodásbeli és időjárási – szélsőségeket figyelmen kívül hagyva is rémisztő, hogy az időjárás szeszélyességét hányan veszik személyes sértésnek. A napsütés, a hideg, az aszály vagy az árvíz valahogy mindig jó eszközül szolgál egyes elméletek alátámasztására, máshonnan eredő félelmek megtestesítésére. Olyan ez, mint amikor valaki augusztus elején Nagyváradon váltig bizonygatja, hogy az időjárás megbolondult, mert kutya meleg van, és néha kitör egy-egy vihar záporral, dörgéssel és villámlással. Ugyanezek az emberek januárban a csikorgó hidegben biztosan egyértelmű bizonyítékát látják majd annak, hogy a globális felmelegedés mítosz – persze a sarki jég olvadása is valamilyen világuralomra törő körök agyszüleménye. Ha ilyet hallok, csak arra tudok gondolni: valóban ideje volna már, ha elérkezne a tavasz – a fejekben is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.