2010. március 29., 10:022010. március 29., 10:02
Az egy kátyú egy lengéscsillapító arány mutatóin azonban csak egy pár hétig javítanak, mivel a disznóperzselős módszer eddig még minden évben csődöt mondott. Idén sem fog beválni. Nem akarom mindenáron játszani a szkeptikust, és messzemenő jóslatokba sem bocsátkoznék, de már nem is egy varjút láttam karón.
Nemcsak dolgoznak a fiúk, de komoly biztosítást is kapnak, ugyanis előttük és a hátuk mögött is tányérsapkások őrzik a fél sávot. Gondolom azért, nehogy valaki tönkretegye a frissen helyrehozott gödröket. A nagyobb kátyúkat kiseprik, behintik bitumenporral, amelyet aztán egyik kollégájuk megsütöget lángszóróval. A műveletet egy testesebb munkás zárja, aki fizikai fölényét kihasználva jól megugrabugrálja a tömedéket. Ez a balkáni munkamegosztás legszebb példája, hiszen mindenki tudja a feladatát, senki nem avatkozik bele a kollégája dolgába, és ha nincs mit csinálnia, mert várnia kell a sorára, nem segít, inkább leheveredik az árokparti zöldbe.
Szépen megvárja, míg a többiek kiépítik a tél folyamán összetört, papíron és a rendőri büntető jegyzőkönyvekben nemzetközi expresszútnak csúfolt hullámvasutat. Kétségkívül gyors és hatékony a munkamódszer, eredményességéről pedig azok a környékbeli háztulajdonosok tudnának történeteket regélni, akik ablakait a szétrepülő dísztárcsák törik apró darabokra. Nem egy alkalommal álltam már meg az egyik faluszéli, méretes gödör mellett dísztárcsát keresni, és az én darabokra szakadt jobb elsőm mellett még több tíz másik, különböző méretű és fajtájú műanyagot találtam.
Épp a minap kérdeztem a szerelőmet, akinél a tavaszi kátyúzások miatt gyakori vendég vagyok, érdemes-e terepjárót venni. Naivan azt gondoltam, ezekre az utakra az lenne a legjobb, de megnyugtatott, azokra is ugyanígy rájár rúd, mert még nem született meg az a tervezőmérnök, aki a mi útviszonyainkra építene autót. Talán az orosz négykerék-meghajtású katonai gépek – mondta –, azok kibírnák, mert erős a felfüggesztésük, csak azokat senki se szereti, mert benzinkutat is kell vásárolni melléjük. Egyelőre maradok a jól megszokott, régi autómnál, és azzal próbálom meghódítani a terepet, hátha majd erre jár valamelyik miniszter is, és az ő tiszteletére újra méretes munkások ugrálják majd meg az utakat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok